VEZÉRCIKK – A rekordrészvételt hozó idei Vásárhelyi Forgatag újfent bebizonyította, hogy van igény a város magyarságát összehozó, egyberázó rendezvényekre, ám hosszú út vezet a közös szórakozástól a tömeges politikai felelősségvállalásig.
2015. szeptember 02., 23:002015. szeptember 02., 23:00
A marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt megnevezéséért kiírt előválasztásokon megméretkező jelöltek közül ketten társfőszervezői a Forgatagnak. Portik Vilmos és Soós Zoltán joggal reménykedhetett abban, hogy a magyar ünnep életre hívóiként már mindketten bizonyítottak polgártársaik szemében, akik előbbit az EMNP megyei elnökeként, utóbbit pedig RMDSZ-es városi tanácsosként, múzeumigazgatóként is megismerhettek.
Ehhez képest egy felmérés nemrég arra világított rá, hogy a vásárhelyi magyarok több mint fele nem is hallott a két fiatal közéleti személyiségről, akik – barátként – arra vállalkoztak, hogy más párt küldötteként, de mégis összefogva felrázzák közösségüket a 2016-os választások előtt. Ugyanez a célja a harmadik jelöltnek, Barabás Miklós történelemtanárnak is, aki az egyre izmosodó civil mozgalom képviselőjeként száll versenybe – ezzel együtt a vásárhelyiek 40 százalékának fogalma sem volt arról, hogy idén előválasztást rendeznek.
Nem is csoda, hogy május végéről októberre kellett halasztani a megmérettetést. A régóta várt kiegyezés gondolatától túlpörgő, a májusi dátumot elhamarkodottan kihirdető szervezők elismerték felelősségüket a regisztrálásra kért választópolgárok érdektelenségéből fakadó kudarc láttán, és most arra összpontosítanak, hogy mindenhol hallassák hangjukat.
Nehéz dolguk van, hiszen a „nagy elődök” oly sikeresen megutáltatták a politikát az amúgy is sok oldalról megtorpedózott vásárhelyi magyarsággal, hogy a városlakók nagy részét egyelőre a generációváltás, az összefogás gondolata sem hatja meg. Ráadásul a teljeskörű együttműködés is gyenge lábakon áll a súlyos pártérdekek nyomása alatt, pedig a választási szövetség létrehozása körüli maszatolás senkinek sem használ.
Amíg nem tisztul a kép, amíg nem válik egyértelművé, hogy Marosvásárhelyen valóban minden önös számítást felülír a polgármesteri szék viszszafoglalása, nehezen hihető, hogy jövőre nemcsak a Forgatag lesz sikeres, hanem a választás is.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!