VEZÉRCIKK – Előzmény nélküli, hogy román művelődésszervező kapta tömbmagyar vidéken a Háromszék kultúrájáért díjat, amelyet a korábbi években kizárólag a kultúra területén gyümölcsöző tevékenységet folytató erdélyi magyar személyiségeknek ítéltek oda.
2017. január 17., 22:342017. január 17., 22:34
Az elmúlt évek hagyományaihoz képest az is változást jelez, hogy most nem a magyar, hanem a román kultúra napján nyújtották át a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársának az elismerést. Mint a megyei önkormányzat elnöke fogalmazott, a közösségek közti mély társadalmi beágyazódottságú feszültségek feloldásának a kultúra lehet a leghatékonyabb ellenszere.
Az effajta hatékony ellenszerre minden bizonnyal szükség van, többek közt azért is, mert megannyi területen élesen körülhatárolt kulturális megosztottság szellemében éli-élteti hagyományait a magyar és román közösség, és ez hatványozottan érvényes a Székelyföldre. A szociokulturális elkülönülés természetesen annak is tulajdonítható, hogy a kisebbségi kérdés román megközelítésében ma is a kollektív jogok erőteljes elutasítása kapja a domináns szerepet. A megosztottság pedig mintegy belénk van kódolva, egyfajta adottságnak tekinthető, és bizonyos határig természetesnek, szükségesnek, spontánnak mondható. Hiszen vitathatatlan, hogy a magyar identitás körvonalait szilárdan, biztos kézzel kell meghúzni ahhoz, hogy ne kerüljön veszélybe nyelvi-kulturális azonosságunk, amelynek folyamatosan újra kell termelődnie ahhoz, hogy hosszú távon garantálhassa önnön létezését.
Ugyanakkor nem ártana figyelembe venni: perspektivikusan nézve nem biztos, hogy jót tesz a székelyföldi közösségnek, ha az erdélyi magyar közgondolkodás egyik markáns, meghatározó és sok esetben makacs hagyományát élteti és ragozza szemellenzősen. Nevezetesen azt a gondolatot, miszerint létezésünknek csak az lehet a biztosítéka, ha a románoktól minél inkább elkülönülten, biztonságosan felépített külön szellemi-lelki terünkben szocializálódunk, és ennek szellemében neveljük az ifjúságot. Ha párhuzamos, hermetikusan zárt világokat teremtünk magunk körül, semmi esélyünk elfogadtatni a többséggel például azt sem, hogy a magyar követelések teljesítésével a románok tulajdonképpen az égvilágon semmit sem veszíthetnek.
Az, hogy a kultúra olyan kapukat nyit, amelyeken keresztül az egyes közösségek tagjai ki-be járhatnak és a feszültségmentes együttélés érdekében érdemi, példamutató dialógus kezdődik, egyik fél számára sem lehet ártalmas. Nem beszélve arról, hogy a kulturális érték – nemzetiségtől függetlenül – nettó gazdagíthat mindenkit, aki befogadja. A megnyíló kapukon belépve pedig talán újabb és újabb megnyíló kapukhoz vezethet út.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!