VEZÉRCIKK – Nincs elég palántája a marosvásárhelyi kertészetnek ahhoz, hogy a főtéren pompázó virágórán magyarul is kirajzolódjon a város neve – ezt a (kizárólag román nyelvű) választ kapták a megyeszékhely főkertészétől azok a valós többnyelvűségért küzdő civilek, akik még júliusban magyar nyelvű beadvánnyal fordultak az ügyben a polgármesteri hivatalhoz.
2014. augusztus 25., 19:542014. augusztus 25., 19:54
A történet hallatán a Kolozsvári Magyar Napok egyik előadása jut eszünkbe, amelyen Csata Zsombor szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa arról értekezett, mennyire költséges a magyarok számára a nyelvi sokszínűség megjelenítése, fenntartása, és hogy számunkra pénzben is mérhető versenyhátrányt jelent az, hogy meg kell tanuljunk románul, miközben a többségiek csupán anyanyelvüket használva is simán elboldogulnak.
Moca Teodoru, a vásárhelyi virágkertészet igazgatójának válasza azt sejteti, ahhoz, hogy magyarul is kivirágozzon a főtéri látványosság, meg kellene vegyük magunknak a palántákat. Nem számít, hogy adófizetéskor nem tesznek különbséget köztünk – ha már annyira akarunk „magyarkodni”, hát fizessünk.
A Kolozsvári Magyar Napok megrendezése rendkívül sokba kerül, de immár ötödször is bebizonyosodott, egyre jobban megéri. Az egyik fontos nyereség az, hogy a zsúfolt vásárban, a koncertek hátsó soraiban, a szórakozóhelyeken egyre több román szót lehet hallani – olyan atyafival is találkoztunk, akiről két sör után kiderült, hogy ha töri is, de beszél, akar beszélni magyarul.
Moca Teodoruról nem tudjuk, mennyire ismer minket, de talán ha kilátogat a Forgatagra, vagy jövő ilyenkor a kolozsvári Farkas utcába, rövid időn belül már nem holmi palántákban fogja mérni a kölcsönös tiszteletet tükröző kétnyelvűség fontosságát. Ugyanezt kérjük a többi intézményvezetőtől, közszereplőtől is.
Ugyanezt kérte a minap Maros megye új magyar alprefektusa – ő a törvény nevében, hivatalos körlevélben szólított fel ugyanarra, amiért mi fesztiválokon, vásárokban, szórakozóhelyeken vagy a tömbház előtt beszélgetve próbálunk mindent megtenni. Reméljük, hogy közösen sikerül.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!