VEZÉRCIKK – Két, kudarccal végződött felülvizsgálat után Románia nem kockáztatott meg egy harmadikat. Miután ugyanis az Európai Bizottság nem fogadta el az adótörvénykönyv módosításait, a Nemzetközi Valutaalap delegációja jelezte: júliusban nem utazik Bukarestbe.
2015. július 01., 20:022015. július 01., 20:02
Válaszul arra, hogy a román kormány nem volt hajlandó az elvárt mértékben emelni az elektromos áram és gáz lakossági árát, mi több, az élelmiszerek áfáját 24 százalékról 9 százalékra csökkentette. Ha Romániának nincs is azonnali szüksége az IMF pénzére, a védőháló nélküli létet semmiképp sem vállalja.
A „duhajkodó” kedvet alaposan viszszavette Görögország csődközeli állapota, illetve annak egyre körvonalazódóbb következménye: a görög csónak leoldozása az uniós flottáról – eurózóna ide, európai szolidaritás oda. A kormányrudat újra csak a megfellebbezhetetlen és kimozdíthatatlan pénzügyi guru, Mugur Isărescu jegybankelnök ragadta magához, aki kimondta: bár Románia nem szorul az IMF pénzére, a készenléti hitel nyújtotta biztonságra szüksége van, ellenkező esetben sérülhet a befektetői bizalom.
Az energiaárak liberalizálásának gesztusa mindenképpen ebbe az irányba hat. Annál is inkább, mivel a szokásosnál hevesebb tárgyalások sem tudták meggyőzni az IMF-et arról, hogy az adólazítások – a 24 százalékról 19-re csökkenő forgalmi adó, a speciális építmények és közművek terhének és az üzemanyagokra kivetett extra jövedéki adó eltörlése, az 5 százalékra mérsékelt osztalékadó – nem generálnak súlyos hiányt a költségvetésben.
Mert míg a román kormány szerint az intézkedés ugyan 12 milliárd lejjel megrövidíti a büdzsé bevételeit, ám a 4 százalékosra prognosztizált GDP-növekedés mellett felpörög a fogyasztás, a hitelezők úgy számolnak, hogy a gazdaság legfeljebb 3 százalékkal bővül, a költségvetési hiány pedig 3,5 százalékra nő. Nem beszélve az egyre feszültebb geopolitikai helyzetre való hivatkozással elhatározott döntésre, amely a GDP 2 százalékára növeli a honvédelmi kiadásokat.
A biztonsági háló fenntartását célzó engedmények mögül egyértelműen kilóg a lóláb: a politikai elit ismét a gazdaság teljesítményén felül költekezik, a jóléti intézkedések költségeit pedig jórészt a lakossággal fizetteti meg.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!