VEZÉRCIKK – Diszkriminációnak tartják, ha egy orvos székelyföldi alkalmazásakor feltétel a magyar nyelv ismerete. De akkor minek nevezhető az, ha valakit kivizsgálás helyett hazaküldenek, mert a beteg nem tud románul?
2015. november 24., 19:412015. november 24., 19:41
2015. november 24., 23:482015. november 24., 23:48
Bár az utóbbi, felháborító eset nem mindennapos, most ismét megtörtént, ezúttal Sepsiszentgyörgyön. A nyilvánosságra kerülő kivételek pedig rendszerint rávilágítanak egy olyan alapvető problémára, amelynek elhárítására nincs törvényes keret.
A tömbmagyarság nagy eséllyel reménykedhet anyanyelvű egészségügyi ellátásban, ez azonban csupán az orvosok „természetes szelekciójának” köszönhető: a kórházak vezetősége sehol sem tudja hivatalos módon biztosítani a kisebbség nyelvét ismerő gyógyászok megfelelő arányú alkalmazását.
A köztudott problémák – az alulfinanszírozás, a megállíthatatlan migráció – miatt a legtöbb helyen már az is nagy szó, ha minden területet lefed legalább egy szakember. Így az csak szubjektív jóhiszeműség, szerencse kérdése, hogy például az ügyeletes orvos tud-e magyarul, illetve ha nem, esetleg idővel hajlandó-e megtanulni az alapszavakat, vagy pedig megrögzött soviniszta.
A jelenlegi visszás helyzetre annak ellenére nem nyújtható megnyugtató, a megbotránkoztató eseteket megelőző jogorvoslat, hogy bő két éve az Európa Tanács szakértői bizottsága is számon kérte, milyen intézkedéseket foganatosított Románia az anyanyelvű egészségügyi ellátás széles körű biztosítása érdekében – a kötelezettség tételesen szerepel a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájában, amelyet Bukarest is aláírt.
Csakhogy amikor a szakminisztérium a felkérésre reagálva körlevélben kérdezett rá erre az érintett intézményeknél, a többségi felháborodás magyarázkodásra, visszakozásra, cáfolgatásra késztette az akkori tárcavezetőt. Merthogy távolról sem ez a legnagyobb problémája a romániai egészségügynek.
Persze, hogy nem. Ez „csak” a hátrányosan megkülönböztetett szentgyörgyi beteg, a hasonló megaláztatásoknak kiszolgáltatott idős társai, a sürgős helyzetekben akár életmentő anyanyelvhasználatért szélmalomharcot vívó kisebbség problémája. Ez még nem tragédia.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!