JEGYZET – Mint az köztudott, Románia mindig is legendás volt arról, milyen elővigyázatosan bánik a közpénzekkel, illetve arról, hogy az adólejekből megvalósított beruházások rendszerint az ésszerűség és a csakis az állampolgárok javát elsődlegesnek tekintő kormányzati hozzáállás mintapéldái.
2015. november 29., 11:332015. november 29., 11:33
Itt van mindjárt a lírai nevű, festői, Kolozs megyei község, Ördöngösfüzes, ahol a bukaresti kormány programja keretében tornacsarnok épült. Az illetékesek pedig meg is találták a létesítmény számára a legmegfelelőbb rendeltetést. De nem ám olyan, a fantázia teljes hiányát jelző rendeltetést, mint például az, hogy a község iskolájának diákjai számára ott tartsák meg a testnevelésórát, vagy hogy kiadják kézilabda-, kosárlabda- vagy teremfocimeccsekre. Erre bárki képes lett volna.
Ördöngösfüzesen azonban akkora a kreativitás, hogy olyan célra használják a tornacsarnokot, amire minden bizonnyal sehol máshol a világon: a falu ortodox pópája itt tárolja a gabonáját. A lépés praktikuma egyértelmű: ha beengedik a csarnokba a sportolni vágyókat, azok összevissza rohangálnak, koptatják a parkettet, esetleg még egy ablakot is kitörnek – ezek pótlása pedig pénzbe kerül.
A község önkormányzatának magyarázata szerint azért nem használják a kormány által felépített tornacsarnokot, mert nincs pénzük a fűtésére, ugyanis túlságosan drágállják a gázt. Ezek után kézenfekvő, hogy a közpénzből épült létesítményt az egyház gondjaira bízták, amely – mint láthatjuk – legjobb tudása szerint hasznosítja azt. Nem is szabadna itt megállni, elvégre az ortodox egyház már több ízben is bizonyította, milyen jól sáfárkodik a neki juttatott közpénzekkel, illetve kormányzati adományokkal.
Ezért az iskolát is neki kellene adni – bizonyára sokkal jobban ki tudná használni, mondjuk istállóként, elvégre milyen ócska dolog már, hogy egy ilyen jó kis épületet arra pazarolnak, hogy írásra, olvasásra, meg mindenféle obskúrus, modern tudományra oktatják benne a gyerekeket. Sőt minden középületet átadhatnának az ortodoxoknak – a bukaresti parlament szörnyű szocreál monstrumát is mennyire megnemesítené, ha a politikai adok-kapok helyett fényes tekintetű ortodox pópák liturgiákat tartanának az üléstermekben. Vagy esetleg a nem kellőképpen biztonságos bankok helyett ott tárolnák az egyház vállalkozásaiból befolyó pénzeket.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!