Felcsillant a jobb élet reménye a román gazdák számára, hiszen mostantól igazi szakemberek gondoskodnak arról, hogy a Fennvaló áldása kísérje munkájukat.
2013. május 24., 10:072013. május 24., 10:07
Az történt ugyanis, hogy a kormány megállapodott az ortodox egyházzal arról, hogy a papok a liturgiák végén tájékoztatni fogják zömmel gazdálkodással foglalkozó vidéki híveiket a mezőgazdaság területén rendelkezésre álló európai uniós támogatási lehetőségekről.
Ha jobban belegondolunk, a lépés tulajdonképpen logikus, hiszen Romániában az ortodox egyház államegyházi kiváltságokat élvez. A kormány és az önkormányzatok számolatlanul szórják a pénzt a görögkeleti felekezet templomainak építésére, tehát teljesen természetes, hogy a pópák a továbbiakban az állam által rájuk testált közfeladatokat is ellássanak. Sőt amenynyiben az együttműködés sikeresnek bizonyul, további területekre is ki lehetne terjeszteni.
Például ott vannak az állami cégek. A legnevesebb, állami irányítású vállalatok már évek óta a csőd szélén szédelegnek, a vasút, a posta, valamint számos energetikai és vegyi üzem többezres nagyságrendű elbocsátásokra kényszerül. Viszont az ortodox egyház köztudomásúlag az egyik legnyereségesebb vállalkozás Romániában. Mintegy 35 ezer hektárnyi erdő és 40 ezer hektárnyi termőföld van a tulajdonában (már csak ezért is alkalmas a mezőgazdasági tanácsadásra), de az ikon- és gyertyaértékesítésből is tízmilliók folynak be, vannak szállodái és panziói, és van olyan püspökség, amely tőzsdézett is. Ennek nyomán véget kell vetni a képmutatásnak, el kell ismerni, hogy az ortodox egyház szorosan összefonódott az állammal, a veszteséges cégeket pedig a virágzó üzleti birodalommal rendelkező őboldogságák és beosztottaik gondjaira kell bízni. Ha eddig ilyen jól elboldogultak, akkor az isteni gondviselés bizonyára abban is a segítségükre lesz, hogy a vasúttársaságokat vagy a vegyi üzemeket is gazdaságosan működtessék. Az alkalmazottak pedig kétszeresen jól járnak, hiszen ha valami nyomasztja őket, csak bekérezkednek műszak végén az ügyvezető igazgatóhoz gyónni egyet.
Ha bejönne az üzlet, akkor az ortodoxok legalább ilyen formában visszajuttatnának valamit a számolatlanul a számlájukra vándorló közpénzekből. Bár előfordulhat, hogy az ájtatos pátriárkák és pópák az ökumenizmus jegyében szívesebben fizetnének vatikáni valutával.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!