Már közhely, hogy Románia a korlátlan lehetőségek és a lehetetlen korlátoltság országa, de Gabriel Oprea és pártja, a Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) csodálatos „karrierje” megint csak olyan jelenség, amely ezt a megállapítást igazolja.
2015. augusztus 07., 09:572015. augusztus 07., 09:57
A pályafutását hivatásos katonatisztként kezdő Oprea 2003-ban már altábornagyi rangot kapott – vélhetően annak köszönhetően is, hogy akkor már a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben politizált. Később a belügyminiszteri tisztséget is megkapta, amelyből azt követően távozott, hogy pártja kifogásokat emelt az államtitkárok kinevezése ellen. Ekkor lépett ki a PSD-ből is – ám nemhogy nem tűnt el a süllyesztőben, hanem ezzel indult be csak igazán a karrierje. A zömmel az akkor ellenzéki PSD-ből és PNL-ből kilépett honatyákkal együtt megalapította az UNPR-t, amely a PDL–RMDSZ-kormány szövetségesévé vált, és 2009 és 2012 között a védelmi tárcát irányíthatta.
Amikor azonban érzékelte a konjunktúraváltást, skrupulusok nélkül állt át ismét – ennek jutalmaként ma a belügyi tárcát is irányító miniszterelnök-helyettes. Oprea sikerének titka az, hogy tökéletesen alkalmazkodott a bukaresti politikai viszonyokhoz, és a legapróbb lelkiismereti probléma nélkül képes bárhol, bármikor, bárkit elárulni. Pártja ideológiája kizárólag abban merül ki, hogy mindig az aktuálisan hatalmon lévőkkel kell jóban lenni – a parlamenti támogatás jutalma néhány miniszteri tárca.
Az, hogy pártja – amely közvetlenül nem mérettette meg magát a választásokon, hiszen a Szociálliberális Unió tagjaként jutott parlamentbe – honatyáinak száma három év alatt megháromszorozódott, annak tudható be, hogy egyre több képviselő és szenátor döbbent rá: a tökéletes gátlástalanság kifizetődő, ezért beálltak Oprea mögé.
Most, hogy Ponta miniszterelnök és a PSD kormányzása egyre ingatagabb, az ellenzéki liberálisok bármikor kormányközelbe kerülhetnek. És bár korábban úgy nyilatkoztak, nem az eddig megszokott módszerekkel kívánnak kormánytöbbséget kialakítani, nehezen hisszük el, hogy ha helyzetbe kerülnek, nem tesznek majd olyan együttműködési ajánlatot Opreának, amelyet az nem tud – igaz, nem is akar – visszautasítani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!