Már közhely, hogy Románia a korlátlan lehetőségek és a lehetetlen korlátoltság országa, de Gabriel Oprea és pártja, a Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) csodálatos „karrierje” megint csak olyan jelenség, amely ezt a megállapítást igazolja.
2015. augusztus 07., 09:572015. augusztus 07., 09:57
A pályafutását hivatásos katonatisztként kezdő Oprea 2003-ban már altábornagyi rangot kapott – vélhetően annak köszönhetően is, hogy akkor már a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben politizált. Később a belügyminiszteri tisztséget is megkapta, amelyből azt követően távozott, hogy pártja kifogásokat emelt az államtitkárok kinevezése ellen. Ekkor lépett ki a PSD-ből is – ám nemhogy nem tűnt el a süllyesztőben, hanem ezzel indult be csak igazán a karrierje. A zömmel az akkor ellenzéki PSD-ből és PNL-ből kilépett honatyákkal együtt megalapította az UNPR-t, amely a PDL–RMDSZ-kormány szövetségesévé vált, és 2009 és 2012 között a védelmi tárcát irányíthatta.
Amikor azonban érzékelte a konjunktúraváltást, skrupulusok nélkül állt át ismét – ennek jutalmaként ma a belügyi tárcát is irányító miniszterelnök-helyettes. Oprea sikerének titka az, hogy tökéletesen alkalmazkodott a bukaresti politikai viszonyokhoz, és a legapróbb lelkiismereti probléma nélkül képes bárhol, bármikor, bárkit elárulni. Pártja ideológiája kizárólag abban merül ki, hogy mindig az aktuálisan hatalmon lévőkkel kell jóban lenni – a parlamenti támogatás jutalma néhány miniszteri tárca.
Az, hogy pártja – amely közvetlenül nem mérettette meg magát a választásokon, hiszen a Szociálliberális Unió tagjaként jutott parlamentbe – honatyáinak száma három év alatt megháromszorozódott, annak tudható be, hogy egyre több képviselő és szenátor döbbent rá: a tökéletes gátlástalanság kifizetődő, ezért beálltak Oprea mögé.
Most, hogy Ponta miniszterelnök és a PSD kormányzása egyre ingatagabb, az ellenzéki liberálisok bármikor kormányközelbe kerülhetnek. És bár korábban úgy nyilatkoztak, nem az eddig megszokott módszerekkel kívánnak kormánytöbbséget kialakítani, nehezen hisszük el, hogy ha helyzetbe kerülnek, nem tesznek majd olyan együttműködési ajánlatot Opreának, amelyet az nem tud – igaz, nem is akar – visszautasítani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!