VEZÉRCIKK – Az anyanyelv nemzetközi napjáról sokféleképpen meg lehet emlékezni: felolvasásokkal, előadásokkal, könyvbemutatókkal, konferenciákkal, netán villámcsődülettel vagy „partizánakciókkal”. Ám idén az élet úgy hozta, hogy február 21-én Kolozsváron leginkább a megyei törvényszék „tett ki magáért” e jeles napon azzal, hogy alapfokon kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére kötelezte a kincses város polgármesteri hivatalát.
2017. február 22., 23:292017. február 22., 23:29
A mosolyt fakasztó, szívmelengető egybeesés minden bizonnyal a véletlen szüleménye: bár csak később közlik a részletes indoklást, nehezen hihető, hogy a bíróság az UNESCO által 1999-ben elfogadott világnap, a Föld nyelvi sokszínűsége és gazdagsága előtt tisztelegve adott (részben) igazat a felperes Minority Rights Egyesületnek. Hiszen ennél jóval megalapozottabb érveket is felsorakoztattak a nyelvi érvényesülésért harcoló civilek, akik joggal hivatkozhattak egy 2002-es kolozsvári tanácshatározatra, a 2001-es közigazgatási törvényre, illetve annak 2006-os módosítására, vagy a román–magyar alapszerződésre, nemzetközi keretegyezményekre.
Az évek óta húzodó pereskedésben most ismét csatát nyertek a kolozsvári anyanyelvhasználatért harcolók – ezért minden elismerés megilleti az ügyet képviselő jogászokat, civil aktivistákat és az őket támogató lakosokat. Az újabb diadal akkor is rendkívül figyelemreméltó megvalósítás, ha sajnos tapasztalatból tudjuk: egy alapfokú döntés még semmire sem garancia. A polgármesteri hivatal ugyanis – csakúgy, mint a korábbi, alapfokon szintén elveszített per után – ismét fellebbez. Az Emil Boc vezette intézmény újból elővett magyarázkodása szerint azért nem hagyhatják annyiban az ügyet, mert állítólag a Számvevőszék vagy tulajdonképpen bárki feljelentheti őket károkozás vádjával – merthogy nem védték a végsőkig a pereskedésre, kártérítésre „elúszó\" közpénzt.
Az indoklás röhejes, ha végigolvassuk a Kolozs megyei törvényszék hétfőn közölt, röviden megfogalmazott ítélethirdetését: a bíróság döntése szerint a polgármesteri hivatal 50 lejt köteles fizetni a felperesnek perköltségek címén. És mivel köztudott, hogy a Minority Rights Egyesület győzelem esetén magára vállalta a helységnévtáblák kihelyezésének költségeit, finoman szólva gyenge érv arra hivatkozni, hogy majd az önkormányzat költségvetését alapjaiban megrengető pénzügyi vizsgálat indul a városháza ellen, miközben a polgárok futószalagon indítják a pereket adólejeik elherdálása miatt.
Persze egy egyszerű városi tanácshatározat meghozatalával minden aggodalom okafogyottá válna, de hát hiába a sok ígéret, multikulti maszlag, koalíciós megállapodás: nem és nem. Előbb vagy utóbb. Majd. Mert a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák ügye a nehezen feledhető Funar-korszak egyik utolsó, jelenünkbe tekeredő nyúlványa, amely ma is jól megbújik, zavartalanul élősködik a bukaresti nagyromán politika fősodrában.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!