VEZÉRCIKK – A romániai társadalomban időnként fel-fellángol a vita a nők esélyegyenlőségének csorbulásáról, a férfiakkal szemben elszenvedett hátrányos megkülönböztetésükről.
2015. október 12., 00:362015. október 12., 00:36
Sokan részben a történelem folyamán meghonosodott patriarchális viszonyok számlájára írják az egyenlő bánásmód elvének hiányát. Vagyis azt az állapotot, hallgatólagosan elfogadott társadalmi berendezkedést ostorozzák, hogy a családok többségében ma is a férfi számít az első számú vezetőnek, a nő pedig jól megszabott feladatok és szabályok mentén kénytelen alávetni magát ennek a hierarchiának.
Nem vitás, hogy széles körben tetten érhető ez a felfogás, például az erdélyi magyar közösség soraiban is. Ez alapján azonban roppant kockázatos, sőt alaptalan azt a következtetést levonni, hogy a 21. század romániai társadalmában súlyos diszkriminációval szembesülnek a nők. Utóbbiak, valamint az esélyegyenlőségükért síkra szálló szervezetek, mozgalmak legfőbb érve az, hogy a társadalom különböző szegmenseiben alulreprezentáltak a gyengébbik nem képviselői.
Hogy a „saját portánkon” söprögessünk: az RMDSZ-ben már évekkel ezelőtt felmerült, hogy megszabott kvóta alapján biztosítsanak helyet a nők számára az alakulat választási jelöltlistáin. A kezdeményezés nem kapott támogatást, viszont részben az esélyegyenlőség megteremtése érdekében női tagozat alakult a szövetségen belül.
A nők hangsúlyosabb társadalmi szerepvállalására buzdított a napokban a román liberális párt (PNL) egyik parlamenti képviselője is, az általa mutatott irány azonban még női sorstársai előtt is visszatetszést keltett. Andreea Paul azt nevezte követendő példának, hogy ő szándékosan egy hétvégi napon szülte meg a gyermekét, hogy ne hiányozzon a munkahelyéről.
Mondani sem kell, hogy az effajta döntés nem feltétlenül szolgálja a nők társadalmi egyenjogúságát. És az is egyértelműen kijelenthető, hogy ma egyetlen nő elé sem gördítenek akadályt, ha beleszólást követel magának a közélet vagy a politika terén. Kétségtelen, hogy a nők iránti tiszteletnek és megbecsülésnek fontos szerepet kell betöltenie a nevelésben, attól azonban még nem biztos, hogy több nő fog szerepet vállalni a nagypolitikában, ha mindezt kötelező módon előírja egy társadalom.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!