Miközben világszerte egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre és a fenntartható fejlõdésre, a román kormány a fejlesztés helyett vasúti szárnyvonalak bezárását helyezte kilátásba.
2014. október 26., 20:552014. október 26., 20:55
Mindezt olyan körülmények között, hogy nem is olyan régen egy korábbi kabinet még azt tervezte, hogy a környezetszennyezés visszaszorítása érdekében az országon áthaladó kamionforgalmat vasúton bonyolítja le. Ennyit a következetességrõl.
De kezdjük a legelején. A rendszerváltáskor a romániai vonatok átlagsebessége még meghaladta a 60 km/órát, mára már ez a személyvonatok esetében alig több, mint 40 km/óra, a teherszerelvények pedig 20 km/óra körül zötykölõdnek végig az országon. Az elmúlt 25 évben ugyanis szinte nem is történtek fejlesztések, az egyetlen kiemelkedõ teljesítmény talán az, hogy idén nyáron sikerült elérni, hogy Bukarest és Konstanca között a vonat egyes szakaszokon eléri a 160 km/órát.
Erdélyben viszont lassan minden távon kétszer annyi ideig tart az utazás, mint a kilencvenes években, s miközben egyre több országban tehetünk meg három óra alatt közel ezer kilométernyi távot, addig a Nagyvárad és Csíkszereda közötti 440 kilométer átlagosan 8 és fél órát rabol el az életünkbõl. Természetesen mindez olyan áron, hogy két személynek már megéri inkább autóval utazni. Még autópályák nélkül is.
A közlekedési minisztérium által nyilvános vitára bocsátott, Erdély számára semmi jót nem ígérõ hosszú távú infrastrukturális fejlesztési tervvel (master plan) szinte egy idõben érkezett a bejelentés Kínából, hogy növelik a vasútépítésre szánt idei keretösszeget, ami pedig 7000 kilométernyi sínpálya kiépítésére és 64 új projekt beindítására elegendõ, és az sem kizárt, hogy az év végéig még bõvül a keret. Mert õk tudják, mit akarnak.
Nekik például sikerült elérniük, hogy 1997 és 2007 között felére csökkent a menetidõ, és évrõl évre több szakaszon érik el a vonatok a 350 km/órás sebességet.
Nálunk ilyen merészet még álmodni sem mernek. Már csak az a kérdés, hogy ha kampányban be mertek vállalni egy ennyire negatív bejelentést, mit is terveznek valójában?
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!