Mindezek megadják az alaphangot a következő, 2017-es esztendő számára is, hiszen a Brexit, azaz a kilépéspártiak győzelme nyomán a Nagy-Britannia EU-ból való kiszakadásáról szóló népszavazáson inkább előbb, mint utóbb el kell kezdeni a kiválási tárgyalásokat, amelyekről jelenleg nagyjából csak annyi jelenthető ki biztosan, hogy mindkét oldal, a távozók és a maradók számára is nehezek és fájdalmasak lesznek.

Donald Trump győzelme is meghatározó lesz, hiszen a bejáratott politikai rendszeren kívülről érkező, szabad szájú milliárdos hivatali ideje 2017-ben kezdődik, és ebben az esztendőben kezdi el munkáját az új amerikai kormány. Így kiderül, mi valósítható meg a belföldi munkavállalók támogatását és a bevándorlás megfékezését célzó ígéretekből, illetve hogy mennyire gondolta komolyan, ugyanakkor mennyire valósítható meg a már-már hidegháborús feszültség enyhítése Oroszországgal. Annyi bizonyos, hogy egy dologból nem szabad engedni: a korábban szovjet, kommunista befolyás alatt álló közép-európai országok végérvényesen a nyugati tábor tagjai, és semmilyen körülmények között nem térhetnek vissza az orosz érdekszférába.

Európában 2016 a terror és a migráció elleni fellépésről szóló viták éve volt – miközben Belgiumban, Franciaországban és Németországban fanatikus iszlamista terroristák százakat mészároltak le elmebeteg, pusztító ideológiájuk nevében, az Európai Unió egy másik ideológia, a szélsőséges pc-emberjogizmus béklyójában vergődve képtelen volt gyors és érdemi választ találni a bevándorlásra. Amiről legutóbb épp a hetekben derült ki, hogy ha szervesen nem is, de összefügg a terrorizmussal, hiszen a berlini terrortámadás elkövetésével gyanúsított tunéziai férfi menekültként érkezett Európába.

A kérdés az, hogy a 2017-es évben sikerül-e határozottabban fellépni a potenciális terrorista fészkek ellen Európában, sikerül-e hatékonyabban megelőzni a támadásokat, illetve hogy lehetséges-e a józan ész jegyében összefogni az ellenőrizhetetlen bevándorlás megfékezése és a valóban életveszély elől menekülő tömegek támogatása érdekében – adott esetben akár úgy is, hogy ne Európában, hanem azon kívüli, hazájukhoz közeli, biztonságos országokban helyezzék el őket.

A közel-keleti helyzetet az Iszlám Állam visszaszorulása, Szíriában az oroszok támogatta Bassár al-Aszad megerősödése és a Nyugat által felfegyverzett lázadók kudarca, Törökországban pedig az egyre autoriterebb Recep Tayyip Erdogan hatalmának egyre keményebb eszközökkel történő megszilárdítása jellemezte. 2017-ben sem valószínűsíthető, hogy sokkal nyugodtabb lesz a helyzet – a regionális és nagyhatalmi érdekek összecsapásának továbbra is ez lesz az egyik legfontosabb tűzfészke, ami nemcsak a konfliktusok, hanem a migráció folytatódását is előrevetíti.

Romániában a 2016-os év végének választási sokkja, a szociáldemokraták győzelme nyomán ugyanúgy nem várható nyugodt év 2017-ben. Klaus Johannis államfő a miniszterelnök-jelölt személye körüli hercehurcával jelezte: kemény „ellenzéki” szerepre készül, és elődjéhez, Traian Băsescu államfőhöz hasonlóan ott tör majd borsot a totális hatalomra törekvő balliberális koalíció orra alá, ahol tud.

Vagyis a 2016-os évhez hasonlóan 2017 is mozgalmasnak ígérkezik – a kérdés már csak az, hogy az illetékes politikai vezetők és közéleti szereplők mennyivel lesznek képesek több előrelátással, higgadtsággal és józan ésszel kezelni az ügyeket.