JEGYZET – Attól tartok, Marosvásárhelynek hamarosan támogatásért kell folyamodnia a Nemzetközi Valutaalaphoz, a Világbankhoz vagy akár valamelyik önkormányzati alkalmazott kanadai nagybácsijához.
2014. augusztus 30., 18:472014. augusztus 30., 18:47
A jelek szerint ugyanis a város költségvetése a végét járja, hiszen arra sem jut pénz, hogy néhány virágpalántát vásároljanak, amelyből a főtéri virágóra számlapján a román elnevezés mellett feltüntethetnék a település magyar nevét is. Legalábbis erre lehet következtetni a főkertész válaszából, aki civil jogvédők erre vonatkozó kérdésére azt válaszolta: nincs elég palánta ahhoz, hogy magyarul is ki lehessen írni a város nevét. És leghamarabb jövő tavaszszal lehet arra számítani, hogy erre esély lehet, addig már semmiképp sem.
Nem mondom, szegény marosvásárhelyiek tényleg megszívták, ilyen hoszszú városnevet tényleg macerás lehet kirakni, nemhogy a hozzá szükséges virágmennyiséget beszerezni. Bezzeg ha Aradnak hívnák, vagy olyan szerencsések lennének, mint a norvégiai A, vagy a festői, észak-franciaországi Y. Ha ilyen rövid lenne a település neve, akkor elég lenne három-négy tő nefelejcs is, a városházán minden bizonnyal naponta több pénz elmegy a nyomtatók által tönkretett nyomtatópapírra, mint amennyibe ez kerülne.
De azért ne essünk túlzásokba, a Marosvásárhely mégsem egyenértékű a lírai hangzású, walesi Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch elnevezéssel, a város magyar megnevezéséhez szükséges virágok árát vélhetően ki lehetne szorítani a költségvetésből, ha nagyon kellene.
Jó, persze, előfordulhat, hogy vannak az önkormányzati illetékeseknek olyan haveri beszállítói, akik hajlandóak baráti alapon akár ennek a húszszorosát is elkérni, de most ne ezt tekintsük alapnak. Ha komolyan gondolnák, hogy a város lakosságának közel felét kitevő magyar polgárokat egyenrangúnak tekintik a többséggel, akkor föl sem merült volna olyasmi, hogy utólag kelljen számon kérni a város magyar nevének hiányát.
Persze ha már óráról van szó, tudjuk: Romániában vagyunk, román kenyeret eszünk (rendszerint jófajta hajdúsági lisztből), és román idő szerint élünk. A virágóra pontosan jelzi, hogy még mindig nem jött el a normalitás ideje. Hogy sok minden virágzik ilyenkor, de a többnyelvűséget jelentő valódi multikulti és a különböző nemzetiségek egyenlő mércével való mérése még mindig aligha van közöttük.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!