Előfordulhat, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) rekordot döntött: nem biztos, hogy volt már korábban is olyan, választásokon győztes párt, amely diadalát követően ilyen gyorsan, és ilyen ostoba módon ismerte be, hogy a kampány során szemérmetlenül átverte a választókat.
2016. december 15., 19:272016. december 15., 19:27
Miközben a párt a kampány során béremelést ígért, parlamenti többségét kihasználva pedig 102 adó és illeték eltörlését is keresztülverte a törvényhozáson – természetesen annak megjelölése nélkül, honnan pótolhatja a költségvetés a kieső összegeket –, Liviu Dragnea pártelnök urnazárás után másfél nappal azért kuncsorgott Dacian Cioloş leköszönő miniszterelnöknél, hogy a kormány halassza el a január elsejétől esedékes adócsökkentéseket. Amire Cioloş természetesen nem hajlandó.
Egyrészt azért, mert ha a PSD durván populista kampányt folytatott, amely során mindenféle fedezetlen ígéreteket tett, akkor most igya is meg a levét. Másrészt viszont – és ez a fontosabb – azért, mert a cégek, vállalkozások – és persze minden állampolgár - számára kiszámítható fiskális környezet szükséges, egy viszonylag normálisan működő országban pedig nem lehet megtenni, hogy a jövő évi forgalmukat már a csökkentett adók figyelembe vételével kiszámoló cégeknek egyszer csak azt mondják: mégsem csökkentünk. Vagy ha mégis, akkor ennek az ódiumát vállalja a következő, PSD irányította kormány, és magyarázza el Dragnea, illetve a szociáldemokrata illetékesek a polgároknak, miért csapták be őket.
Az eredményhirdetés óta néha olybá tűnik, a PSD-t is meglepte, hogy ekkora győzelmet arattak, annak ellenére, hogy egy választási csalás miatt jogerősen elítélt köztörvényes bűnöző áll a párt élén. Éppen emiatt az a paradox helyzet állt elő, hogy hiába a nagyarányú diadal, amely akár stabil kormányzást is hozhatna, hiszen függelékpártjával, az ALDE-val kényelmes többséget alkothatnának, mégis politikai válság van kibontakozóban, hiszen egyelőre nincs vállalható kormányfőjelölt. Dragnea miniszterelnöki álmait ugyanis nem csupán az elítélt személy kinevezését megtagadó államfő zúzhatja szét, hanem az ilyen személyek kormánytagságát tiltó törvény is.
Johannis egyelőre kihasználja ezt a tanácstalanságot, és taktikázni próbál, ezért hívott össze még az új parlament megalakulása előtt egyeztetést, amelyről viszont a PSD és az ALDE szintúgy taktikából távol maradt. A jelek szerint az államfő elődjéhez, Traian Băsescuhoz hasonlóan megkísérli manipulálni a pártokat, hogy akkor se a PSD jelöltjét kelljen kormányalakítással megbíznia, ha Dragnea helyett találnak egy feddhetetlen jelöltet. Ehhez azonban le kellene hasítania róla az ALDE-t, amire egyelőre kevés esély mutatkozik. Főleg pedig akkor hasztalan a próbálkozás, ha a PSD néhány honatya átcsábításával egyedül is abszolút többségre tesz szert.
Persze taktikázhat arra játszva is, hogy olyan személyt jelöljön, akit a többség nem fogad el – az alkotmány értelmében, ha az első bizalmi szavazás után eltelik 60 nap úgy, hogy legalább két jelöltet leszavaztak, és még mindig nincs kormány, az államfő feloszlathatja a törvényhozást, és új választást írhat ki. Annak reményében, hogy az új választásokon a mostani tapasztalatok alapján mozgósulnak a PSD-ellenes szavazók, és más eredmény születik. Persze kérdéses, hogy a honatyák mit lépnek, hiszen előfordulhat: jobban féltik a mandátumukat annál, hogy ilyen módon veszítsék el azt, és megszavazzák az elnök jelöltjét, aki így kisebbségi kormányt alakít, ami viszont a legkevésbé sem stabil.
A spekulációkon túl ugyanakkor most a PSD térfelén pattog a labda, hiszen olyan, lehetőleg feddhetetlen kormányfőjelölttel kell előállnia, aki mögé többséget is fel tud sorakoztatni. Egyes vélemények szerint nem kizárt, hogy az ALDE mellett az RMDSZ-t is megkörnyékezi, annak ellenére, hogy az ALDE-val nélküle is megvan a többsége. Ha nem másért, azért, hogy legitimálja a külföldi partnerek előtt, és jelezze a kormány és az ország toleráns és európai mivoltát, hiszen a magyarok kormányszereplésével mindig leszerelhetőek az országot a kisebbségi jogok megsértése miatti bírálatok.
Éppen ezért józan mérlegelés szükséges az RMDSZ részéről arra az esetre, ha a PSD tényleg megkeresi őket. Persze tudjuk, hogy a kormányrészvétellel járó presztízsbeli és anyagi előnyökre ácsingózva a pártapparátus és az értelmiségi holdudvar tagjai már térdelőrajtban várják a koalíció megkötését. De érdemes fenntartással kezelni a szirénhangokat, illetve az értelmiségi holdudvar pártkatona mivoltukat már leplezni sem akaró, a baloldal iránti ájult és kritikátlan rajongásuk miatt kikapcsolt valóságérzékeléssel működő publicistáinak és egyéb tagjainak unszolását. A korábbi kormányszereplések tapasztalata alapján ugyanis kérdéses, hogy jelen helyzetben valóban van-e esély a magyar közösség jogainak érvényesítésére, vagy az RMDSZ nem lenne több tulipánnál a PSD kalapján.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
szóljon hozzá!