Előfordulhat, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) rekordot döntött: nem biztos, hogy volt már korábban is olyan, választásokon győztes párt, amely diadalát követően ilyen gyorsan, és ilyen ostoba módon ismerte be, hogy a kampány során szemérmetlenül átverte a választókat.
2016. december 15., 19:272016. december 15., 19:27
Miközben a párt a kampány során béremelést ígért, parlamenti többségét kihasználva pedig 102 adó és illeték eltörlését is keresztülverte a törvényhozáson – természetesen annak megjelölése nélkül, honnan pótolhatja a költségvetés a kieső összegeket –, Liviu Dragnea pártelnök urnazárás után másfél nappal azért kuncsorgott Dacian Cioloş leköszönő miniszterelnöknél, hogy a kormány halassza el a január elsejétől esedékes adócsökkentéseket. Amire Cioloş természetesen nem hajlandó.
Egyrészt azért, mert ha a PSD durván populista kampányt folytatott, amely során mindenféle fedezetlen ígéreteket tett, akkor most igya is meg a levét. Másrészt viszont – és ez a fontosabb – azért, mert a cégek, vállalkozások – és persze minden állampolgár - számára kiszámítható fiskális környezet szükséges, egy viszonylag normálisan működő országban pedig nem lehet megtenni, hogy a jövő évi forgalmukat már a csökkentett adók figyelembe vételével kiszámoló cégeknek egyszer csak azt mondják: mégsem csökkentünk. Vagy ha mégis, akkor ennek az ódiumát vállalja a következő, PSD irányította kormány, és magyarázza el Dragnea, illetve a szociáldemokrata illetékesek a polgároknak, miért csapták be őket.
Az eredményhirdetés óta néha olybá tűnik, a PSD-t is meglepte, hogy ekkora győzelmet arattak, annak ellenére, hogy egy választási csalás miatt jogerősen elítélt köztörvényes bűnöző áll a párt élén. Éppen emiatt az a paradox helyzet állt elő, hogy hiába a nagyarányú diadal, amely akár stabil kormányzást is hozhatna, hiszen függelékpártjával, az ALDE-val kényelmes többséget alkothatnának, mégis politikai válság van kibontakozóban, hiszen egyelőre nincs vállalható kormányfőjelölt. Dragnea miniszterelnöki álmait ugyanis nem csupán az elítélt személy kinevezését megtagadó államfő zúzhatja szét, hanem az ilyen személyek kormánytagságát tiltó törvény is.
Johannis egyelőre kihasználja ezt a tanácstalanságot, és taktikázni próbál, ezért hívott össze még az új parlament megalakulása előtt egyeztetést, amelyről viszont a PSD és az ALDE szintúgy taktikából távol maradt. A jelek szerint az államfő elődjéhez, Traian Băsescuhoz hasonlóan megkísérli manipulálni a pártokat, hogy akkor se a PSD jelöltjét kelljen kormányalakítással megbíznia, ha Dragnea helyett találnak egy feddhetetlen jelöltet. Ehhez azonban le kellene hasítania róla az ALDE-t, amire egyelőre kevés esély mutatkozik. Főleg pedig akkor hasztalan a próbálkozás, ha a PSD néhány honatya átcsábításával egyedül is abszolút többségre tesz szert.
Persze taktikázhat arra játszva is, hogy olyan személyt jelöljön, akit a többség nem fogad el – az alkotmány értelmében, ha az első bizalmi szavazás után eltelik 60 nap úgy, hogy legalább két jelöltet leszavaztak, és még mindig nincs kormány, az államfő feloszlathatja a törvényhozást, és új választást írhat ki. Annak reményében, hogy az új választásokon a mostani tapasztalatok alapján mozgósulnak a PSD-ellenes szavazók, és más eredmény születik. Persze kérdéses, hogy a honatyák mit lépnek, hiszen előfordulhat: jobban féltik a mandátumukat annál, hogy ilyen módon veszítsék el azt, és megszavazzák az elnök jelöltjét, aki így kisebbségi kormányt alakít, ami viszont a legkevésbé sem stabil.
A spekulációkon túl ugyanakkor most a PSD térfelén pattog a labda, hiszen olyan, lehetőleg feddhetetlen kormányfőjelölttel kell előállnia, aki mögé többséget is fel tud sorakoztatni. Egyes vélemények szerint nem kizárt, hogy az ALDE mellett az RMDSZ-t is megkörnyékezi, annak ellenére, hogy az ALDE-val nélküle is megvan a többsége. Ha nem másért, azért, hogy legitimálja a külföldi partnerek előtt, és jelezze a kormány és az ország toleráns és európai mivoltát, hiszen a magyarok kormányszereplésével mindig leszerelhetőek az országot a kisebbségi jogok megsértése miatti bírálatok.
Éppen ezért józan mérlegelés szükséges az RMDSZ részéről arra az esetre, ha a PSD tényleg megkeresi őket. Persze tudjuk, hogy a kormányrészvétellel járó presztízsbeli és anyagi előnyökre ácsingózva a pártapparátus és az értelmiségi holdudvar tagjai már térdelőrajtban várják a koalíció megkötését. De érdemes fenntartással kezelni a szirénhangokat, illetve az értelmiségi holdudvar pártkatona mivoltukat már leplezni sem akaró, a baloldal iránti ájult és kritikátlan rajongásuk miatt kikapcsolt valóságérzékeléssel működő publicistáinak és egyéb tagjainak unszolását. A korábbi kormányszereplések tapasztalata alapján ugyanis kérdéses, hogy jelen helyzetben valóban van-e esély a magyar közösség jogainak érvényesítésére, vagy az RMDSZ nem lenne több tulipánnál a PSD kalapján.
Lőhetsz 50 gólt a Real Madridban, erdélyiként mégsem lehetsz magyar válogatott, csak ha előbb leigazol az Albertirsa?! Corbu Marius román válogatottsága csak a jéghegy csúcsa.
A biztonság nem magától értetődő és nem is adják ingyen: ezzel szembesül most Románia, amely a jelek szerint ha nem is boldogan, de készségesen hajlandó „védelmi pénzt” fizetni azért, hogy nyugodtan alhasson az orosz medve közelségében.
A felvidéki magyarság megtapasztalta, milyen következményekkel járhat, ha a közigazgatási határokat a nemzetiségi viszonyok figyelmen kívül hagyásával rajzolják át. Romániában most a felvidékinél is nagyobb veszély körvonalazódik.
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
szóljon hozzá!