VEZÉRCIKK – Ország- és világszerte is nagy horderejű témák foglalkoztatják jelenleg a sajtót és a közvéleményt. Ilyen például a közkegyelem és a büntető törvénykönyv módosítása körüli cirkusz, az új amerikai elnök világszerte erőteljes indulatokat kiváltó, precedens nélküli intézkedéssorozata, kissé közelebb pedig a veszélybe került magyar osztályok körüli zűrzavar.
2017. január 31., 22:002017. január 31., 22:00
Mindenik kérdéskörről véleményt nyilvánít, tiltakozik a közvélemény, néhol esetleg körvonalazódik is valamilyen szinten, mit lehetne-kellene tenni a felmerülő gondok kiküszöböléséért. A tengerentúlon és Európában is tüntetnek a Trump-intézkedések, Románia-szerte a kormány közkegyelmi tervezete, Háromszéken az iskola-összevonások ellen.
Mindeközben csendesen, szinte észrevétlenül meghúzódik a piros betűsen villogó sajtóhírcímek közt, ami a hét elején derült ki: Románia a legutolsó helyen szerepel az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index rangsorában, ami magyarán azt jelenti, hogy a 35 ország egészségügyét górcső alá helyező felmérés szerint valamennyi európai ország közül a miénkben a leggyengébb minőségű a rendszer. A korábbi években a vizsgált 35 ország közül több ízben is a szerény, de biztos 32. helyen végzett Románia, most észrevétlenül sereghajtóvá csúszott hátra, udvariasan maga elé engedve Albániát és Bulgáriát is.
Talán már nem is bír jelentős hírértékkel, ezért nem kergeti a tömegeket az utcára, hogy nálunk a vizsgált területek mindegyike csapnivaló minőségű: a betegjogok érvényesülése, az orvosi ellátás hozzáférhetősége, a gyógyítás eredményessége, a rendszer finanszírozottsága, az egészségügyi szolgáltatások, a betegségmegelőzés és a gyógyszerellátás is. Nyilván mindig voltak és lesznek prioritáslisták, fontosnak és kevésbé fontosnak ítélt politikai, közéleti mozzanatok, amelyek következményei és alakulása jobban, kevésbé vagy alig foglalkoztatja a közvéleményt.
A szó szerint a leghúsbavágóbb terület, az egészségügy hiányosságai és korrigálása jobbára olyankor kerül az érdeklődés homlokterébe, ha Colectiv-tragédiák vagy Bamboo-tűzesetek, Hexi Pharma-botrányok, halálos kimenetelű kanyarós megbetegedések történnek. A másfajta sajtóhírektől hangos hétköznapok azonban szépen, csendben elhozták Románia számára a már szégyenre sem méltó legutolsó helyezést. És ha minden így megy tovább, szerényen, de biztosan maradhatunk továbbra is sereghajtók.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!