Ha Winston Churchill megengedhette magának, hogy csak annak a statisztikának higgyen, amit ő maga hamisított, a Magyar Polgári Pártnak végképp jogában áll hitelt adni az általa készített belső közvélemény-kutatásnak.
2014. szeptember 16., 20:152014. szeptember 16., 20:15
Különösen úgy, hogy ez a felmérés az alakulat önkormányzati tisztségviselőinek megkérdezésén, a tagságtól érkező visszajelzéseken alapul. És ebből egyértelműen kiviláglik az, amit erdélyi magyar politikai elemzők és publicisták hosszú ideje pedzegetnek: az MPP-nek és az Erdélyi Magyar Néppártnak komolyan fontolóra kell vennie a pártegyesülés forgatókönyvét.
Egyáltalán nem meglepetés, hogy ennek szükségességét immár a polgári tábor is belátja. Már a három romániai magyar politikai alakulat első, a 2012-es helyhatósági választáson történt versengése során kiderült, hogy a két kisebbik pártnak külön-külön nincs esélye megszorongatni az urnák elé járuló erdélyi magyar szavazók többségének bizalmát élvező RMDSZ-t.
A két évvel ezelőtti hármas megmérettetésből ráadásul az MPP jött ki egyértelmű vesztesként, hiszen miközben az RMDSZ-nek sikerült növelnie például polgármesteri tisztségei számát 2008-hoz képest, a polgáriak kénytelenek voltak beérni kevesebb mandátummal. Ugyanakkor teljes mértékben az EMNP sem lehet elégedett a két településvezetői és több mint kétszáz tanácsosi mandátummal, habár fiatal, választásnak először nekiveselkedő alakulatként nem volt könnyű megvetnie a lábát a politikai porondon.
Világos tehát, hogy az RMDSZ hegemóniájával szemben két magyar alakulatnak nagyon nehéz, szinte lehetetlen ütőképes alternatívát felmutatnia. Lám, a román oldalon már ráismertek a fúzió létjogosultságára, a liberálisok és a demokraták is ugyanabban a politikai struktúrában képzelik el a jövőjüket. Néppárti vonalon ez a felismerés már korábban megtörtént, az alakulat vezetősége pedig többször tett félreérthetetlen ajánlatot ez irányban a polgáriaknak.
A jelek szerint az MPP vezetői nem kerülgethetik tovább a kérdést, hiszen immár saját tagságuk „kergeti” őket döntéskényszerbe. Az, amely valószínűleg belátta azt is, hogy az RMDSZ uszályaként hiteltelen ellenzéki és politikai alternatívaszerepben tetszelegni.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!