VEZÉRCIKK – Valahányszor bizonygatni kell a kormányzati szerepvállalás létjogosultságát és fontosságát, az RMDSZ vezetői minden alkalommal azzal érvelnek: ott kell lenni, ahol a magyarság sorsa felől határoznak, hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek.
2014. július 22., 20:472014. július 22., 20:47
A szövetség első, 1996-os hatalomra lépése óta ezzel magyarázza a bukaresti kormányban való részvételét, folyamatosan azt sulykolva az erdélyi magyaroknak, hogy ellenzéki pozícióban nincs befolyással a közösséget érintő döntésekre, folyamatokra. Hiszen ez esetben ki sem kérik a véleményét.
Nos, az elmúlt hetekben többször is kiderült, az RMDSZ koalíciós partnerei annak ellenére nem kíváncsiak a szövetség álláspontjára, hogy március óta tagja a Ponta-kabinetnek. A magyar konzulátusok elutasítása vagy a Minority SafePack ügyében történt perbelépés rendre arról árulkodik, hogy a magyar alakulatot akkor is meg lehet kerülni, ha kormányon van.
Sőt immár nemcsak a külügyminisztériumról, hanem a közigazgatási és fejlesztési tárcáról is kiderült, hogy a nemzeti kisebbségeket közvetlenül érintő kérdésben az RMDSZ teljes mellőzésével alakította ki álláspontját az Európa Tanács előtt. E téren roppant releváns a miniszterelnök többször hangoztatott kijelentése, miszerint az RMDSZ-t azért kell közel tartani a döntéshozatalhoz, mert így megelőzhető a magyar közösség radikálizálódása.
Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a legnagyobb romániai nemzeti kisebbség fékentartásának, „domesztikálásának\" leghatékonyabb eszköze, ha képviselete kormányon van. Bukarest rövid pórázon tartva képes kontrollálni az alakulatot, utóbbi pedig a magyarlakta településeknek amúgy is járó beruházásokért cserében hajtja járomba a fejét.
Csakhogy ez az „üzlet\" azért sem éri meg, mert a román hatalom nagy rössel bizonygathatja a nemzetközi közvélemény előtt – és mint szerdai lapszámunkban rámutatunk, bizonygatja is –, hogy az országban semmiféle probléma nincs a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával, hiszen lám, a magyar közösség közképviseleti szerve köszöni, egészen jól érzi magát a kormányban. Az RMDSZ előtt nemrég kiváló alkalom kínálkozott annak beismerésére, hogy ilyen áron nem szabad „megszelídülni\". De hát ez a vonat is elment...
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!