JEGYZET – Folyvást emlegetjük a „megfelelő embert a megfelelő helyre” szólást, csak sajnos ebből már jó ideje inkább gunyoros felhangú szólam lett.
2017. február 19., 23:282017. február 19., 23:28
Ha szétnézünk ugyanis a köztérben, a gazdasági és társadalmi életünket érdemben befolyásoló intézményekben a legkevésbé sem odaillő embereket látunk üldögélni: elmélyült jogtudást igénylő karosszékekben műszaki felkészültségűek, ahol mérnöki képzettség kellene, ott bölcsészek, agrártéren történészek, a pénzügyekben pedig gyakran életművészek biggyesztik a sok mindent eldöntő papír aljára az aláírásukat. Biggyesztik, mert biggyeszteniük kell, hiszen a hivatali ranglistán ők szerepelnek a vezetői csúcson, magyarán: ha bármi gubanc akad, a balhé oroszlánrészét nekik kell elvinniük. És el is viszik, azért kerültek az említett székekbe: fegyelmezett pártkatonák, akik nagyon jól meghatározott pártérdekek alapján írnak vagy nem írnak alá bármit.
Egyébként ez az egész „megfeleltetés” nem új keletű találmány: 1990 előtt íratlan törvénynek számított. Bárhová, csak ne olyan területre, amihez ért a kiszemelt káder. Mert abból csak baj lehet: észreveszi a hibákat, melléfogásokat, a hozzáértésére hivatkozva felülír, megváltoztat jelentős pártszempontú döntéseket és hasonlók. Ha viszont semmihez sem konyít abból, aminek a főnöke, akkor reszketve aláír mindent, ami szükséges, hallgatag töprengésben tengeti napjait, állandóan attól félve, hogy netán jön egy szakember, és észreveszi a bajt. Ráadásul a félelemben élők nem tudnak maguk köré holdudvart gyűjteni, és még magasabbra törni.
A 90-es változás azután természetesen igyekezett megőrizni ezt a régi jó pártszokást, s ha esetleg valaki firtatni akarta (volna), a válasz készen állt: ez haladó hagyományunk, értékünk, nem dobjuk ki a fürdővízzel együtt a gyereket is! Megtörtént az átállás többpártrendszerre, a szakterületeket országosan is, helyileg is fel kellett egymás közt osztani, és mivel mindenik újonnan indított pártba valójában ama „rongyos, régi” tején nevelkedettek léptek be, a haladó hagyományokhoz foggal és körömmel ragaszkodtak. Nagyobb balhék akkor adódtak, amikor a pártok keveredtek, szétváltak, nevet vagy irányultságot váltottak, de becsületükre legyen mondva (?!) a megfelelő emberekre minden körülmények közt rátaláltak. A választék is nagyobb, hisz az eltelt idő alatt felnőtt az új nemzedék, akik már a régi elvtársakról legföljebb csak hallottak. De hamar megtanulták, hogy dajkapártjuk utasításait vakon, fenntartás nélkül, mindig teljesítsék! S most így állunk!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!