JEGYZET – Többször gondoltam arra, felhagyok sok évtizedes étkezési szokásaimmal és igazodom én is a folyton megújuló trendekhez.
2015. április 26., 19:492015. április 26., 19:49
De akárhányszor kezdtem volna úgy a hetet, hogy na akkor most belevágunk az egészséges táplálkozásba, szinte azonnal el is ment a kedvem. Merthogy a régi beidegződéseim lényege, hogy azt ettem majdnem mindig, amit épp megkívántam.
Kreáltam is hozzá egy elméletet, miszerint a szervezet nem gügye, tudja, mire van szüksége, ezt a zsigeri bölcsességet közvetíti aztán az agyba. Soha nem is kerültem feloldhatatlan konfliktusba önnön kívánságaimmal, kivéve persze a huszonöt éve szerencsére véget ért „aranykorban”, amikor az évi háromszor egy-egy kilóból csak évente háromszor futotta a meghitt otthoni rántotthúsevésre. De a vendéglőkben jó bécsi szeleteket lehetett kapni, nem is túl drágán.
Ettől eltekintve például kánikulában soha nem kívántam tokaszalonnát, annál inkább a kinti mínuszok idején. Nem is példálózom tovább, így is világos, hogy a szervezet tudja, mikor mire van szüksége. De a nagy globális megokosodás felborította – volna! – az étkezési rutinomat, ha hagyom.
Csakhogy hősiesen ellenállok, remélhetőleg mindvégig. Ma már nem könnyű, hisz eleinte kb. évente érkeztek a fenyegetések: ha nem majdnem véres a sült, belehalok, aztán épp az ellenkezője: a fehér húsokat kiáltották ki üdvözítőnek, majd a hústalanság lett divatos, a növényi zsírok (ha jól tudom, a margarin ma halálos méreg), a cukorpótlók, ezek kizárása, a tej… a tej, az én nagy kedvencem.
Ahhoz, hogy a napokban megtudjam: ebbe fogok belehalni. S ha a tejivást netán túlélném, akkor máris ott ólálkodik a kertek alatt a legújabb gyilkos: a laskatészta. Ahogy a frászbukkal felgyorsult az információáradat, úgy özönlenek az újabb halálnemek is. Bődület, mi minden kerül fel a virtuális falra és milyen sokan elhiszik, merthogy ott olvassák.
Lelkük rajta, azt tesz mindenki a saját szervezetével, amit akar. Én is. Egyelőre tartom magam. Csak félek, ha elkábít a sok „jó tanács”, s netán emiatt véget akarnék vetni mindennek, egy nagy karéj margarinos kenyér betermelése után hiába várnám a kaszást. Kezdhetnék neki a laskafőzésnek!
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!