És nem is csak úgy, egymagában, illetve a nagy jelzővel megtoldva, hanem mint az érdekében létrehozott szövetség, egység, liga, összefogás és hasonló bombasztikus kifogások az összefogásra. Csakhogy épp erről a hangzatos törődésről derült ki – inkább előbb, mint utóbb –, hogy alig több a kamaszos gittegyleteknél. Az alakuláskor ugyanis háttérzajként ott volt, hogy baj van, segíteni kell, újítani, átalakítani, de mindenekelőtt meggyógyítani a nagybeteg országot.

Visszagondolva az első ilyen „szövetségre”, már akkor feltűnhetett volna, hogy az önjelölt vezér mögött alig-alig van tagság. Beszélni természetesen tömegekről beszéltek, az országszerte mindenütt megalakult fiókszervezetekről, melyek ugyancsak olyan – egyesek szerint érdekes, mások szerint inkább szélhámos – figurákból állt, akiknek egyes-egyedül az számított, merről fúj a netán pénzeket is szállító szél. Magam is tudok olyanról, aki minden frissen alakuló pártnak a helyi elnöke lett, majd a fiaskó előszele után gyorsan kimondta a nem ilyen lovat akartam varázsigét, hogy „makulátlanul” állhasson ki az út szélére, a következő pártalapító szándékot bár egy elnökválasztásra meghívandó.

Végeredményben nem is ez volna a legnagyobb baj, hisz gyarló emberek mindenhol akadnak, a baj az, hogy most, körülbelül három hónappal a választások előtt egyszerre két ilyen lufipárt alakításáról is hallani: háromszavas nevükben egy-egy szó különbözik, de sebaj, mert a többség, a másik két szó, az épp az ország mentését célozza meg. És még ez sem volna tragédia, a  választások után úgyis kiderül majd, hogy a többi hasonszőrű csinálmányra zuhantak a süllyesztőben, de a még hivatalosan bejegyzett „politikai alakulat” támasza nélkül az ismeretlen vagy más egyletekben levitézlett tagok nagy hangon szidják egymást, hányják a sarat a másik oldalra, nehogy véletlenül valaki megkívánja a belépést, komolyan gondolva a tenni akaró szándékukat.

És osztják az észt kegyetlenül, mondatonként ismételgetik, hogy az olyan felelős politikusok, mint ők, milyen prioritásokat képzelnek el a mentőakciókban. Szánalmas alakok, nincs velük mit kezdeni. Legföljebb nyitni számukra egy olyan intézményt, ahol a pártjuk kipukkanása után összegyűlhetnének, és mondhatnák a magukét. Félreértés ne essék: egészségügyi intézményre gondolok, nem az új parlamentre!