JEGYZET – Hirtelenében meg sem tudnám mondani, hány olyan párt alakult az utóbbi húsz évben, amelynek a nevében szerepelt az ország neve.
2016. augusztus 30., 19:162016. augusztus 30., 19:16
És nem is csak úgy, egymagában, illetve a nagy jelzővel megtoldva, hanem mint az érdekében létrehozott szövetség, egység, liga, összefogás és hasonló bombasztikus kifogások az összefogásra. Csakhogy épp erről a hangzatos törődésről derült ki – inkább előbb, mint utóbb –, hogy alig több a kamaszos gittegyleteknél. Az alakuláskor ugyanis háttérzajként ott volt, hogy baj van, segíteni kell, újítani, átalakítani, de mindenekelőtt meggyógyítani a nagybeteg országot.
Visszagondolva az első ilyen „szövetségre”, már akkor feltűnhetett volna, hogy az önjelölt vezér mögött alig-alig van tagság. Beszélni természetesen tömegekről beszéltek, az országszerte mindenütt megalakult fiókszervezetekről, melyek ugyancsak olyan – egyesek szerint érdekes, mások szerint inkább szélhámos – figurákból állt, akiknek egyes-egyedül az számított, merről fúj a netán pénzeket is szállító szél. Magam is tudok olyanról, aki minden frissen alakuló pártnak a helyi elnöke lett, majd a fiaskó előszele után gyorsan kimondta a nem ilyen lovat akartam varázsigét, hogy „makulátlanul” állhasson ki az út szélére, a következő pártalapító szándékot bár egy elnökválasztásra meghívandó.
Végeredményben nem is ez volna a legnagyobb baj, hisz gyarló emberek mindenhol akadnak, a baj az, hogy most, körülbelül három hónappal a választások előtt egyszerre két ilyen lufipárt alakításáról is hallani: háromszavas nevükben egy-egy szó különbözik, de sebaj, mert a többség, a másik két szó, az épp az ország mentését célozza meg. És még ez sem volna tragédia, a választások után úgyis kiderül majd, hogy a többi hasonszőrű csinálmányra zuhantak a süllyesztőben, de a még hivatalosan bejegyzett „politikai alakulat” támasza nélkül az ismeretlen vagy más egyletekben levitézlett tagok nagy hangon szidják egymást, hányják a sarat a másik oldalra, nehogy véletlenül valaki megkívánja a belépést, komolyan gondolva a tenni akaró szándékukat.
És osztják az észt kegyetlenül, mondatonként ismételgetik, hogy az olyan felelős politikusok, mint ők, milyen prioritásokat képzelnek el a mentőakciókban. Szánalmas alakok, nincs velük mit kezdeni. Legföljebb nyitni számukra egy olyan intézményt, ahol a pártjuk kipukkanása után összegyűlhetnének, és mondhatnák a magukét. Félreértés ne essék: egészségügyi intézményre gondolok, nem az új parlamentre!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
szóljon hozzá!