JEGYZET – Most jól megmutatták az összes magyargyűlölő, soviniszta románnak. A román hatóságok a magyarellenesség egyik, dalai lámába oltott pápáján, az uszítás Elvis Presley-én, az árokásás főtudorán, Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármesteren statuáltak példát, amiért ismét nem bírt uralkodni magán, és a magyar nyelvet a lovak nyelvének nevezte.
2015. március 28., 16:582015. március 28., 16:58
A diszkriminációellenes tanács brutális összegű, kétezer lejes bírságot rótt ki rá, ami a Funar-kaliberű arcok havi jövedelmét ismerve nem feltétlenül fogja az éhenhalás szélére sodorni, még úgy sem, hogy az elmarasztaló határozatot saját zsebből finanszírozva kell megjelentetnie egy országos napilapban.
Igaz, lehet, hogy halmazati büntetésként az elmarasztaló ítélet mellett a diszkriminációellenes hatóság illetékesei még felemelt mutatóujjal meg is feddték, hogy ejnye-bejnye, ez csúnya dolog, és még egyszer elő ne forduljon.
Persze elismerem, hogy ez is eredmény, és már az is elégtételt jelent, hogy az elmúlt huszonöt évben szorgalmasan kifejtett magyarellenes ámokfutása miatt legalább jelképes büntetésben részesült. De hát ez is mutatja, hogy a Funar-féle nyílt színi uszítók napja már leáldozott. A nyílt sisakos, teli szájú magyarellenesség ma már nem trendi. A helyét a sokkal diszkrétebb, de annál durvább hatású intézkedések vették át.
Hiszen amíg a román illetékesek azzal dicsekedhetik körbe a világot, hogy lám-lám, a román parlamentbe más európai országokkal szemben nem jutottak be szélsőséges pártok, sőt a nyíltan kisebbségellenes megnyilvánulásokat szankcionálják, addig a fősodorbeli, de jóval alattomosabb magyarellenes lépések elsikkadnak.
Amíg a világ Funar bírságán csámcsog, máris kevésbé érdekes, hogy egy erdélyi város román hatóságai a gyülekezési jogot semmibe véve betiltottak egy magyar jogkövetelő tüntetést. Vagy hogy bírósági ítélettel államosíthattak újra egy magyar egyházi iskolát. A magyar és székely jelképek elleni hivatalos ámokfutás is merőben adminisztratív kérdéssé silányul. A magyar nyelvű orvosképzés és a hivatali anyanyelvhasználat sem igazán működik, hiszen a vonatkozó jogszabályokat az illetékes hatóságok ott szabotálják el, ahol érik.
Bár végső soron érthetetlen, miért háborgunk, ha nem használhatjuk az anyanyelvünket. Hiszen legalább nem nevezheti senki büntetlenül a lovak nyelvének.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!