A dollárok, eurók, fontok vad viharai által megtépázott modern futballban Victor Piţurcă összetákolt egy, a baljós vizeken is fennmaradó nemzeti hajót, majd fogta magát, és kiugrott belőle, mert úgy döntött, hogy ő, a kapitány inkább meglovagolja a világ végére sodró, ott kalózkincseket partra vető hullámokat.
2014. október 19., 20:112014. október 19., 20:11
Mit ér ma egy labdarúgó-válogatott? A szeptemberben elkezdődött Európa-bajnoki selejtezők során többször hallhattuk, hogy egy ország legjobb futballistáinak összértéke hányszor nagyobb, mint az aktuális ellenfélé. Aztán a klubcsapatoknál horribilis mennyiségű pénzt összekergető, csak egy mosolyért milliós reklámszerződésekkel megkent sztárok kiállnak a pályára címeres mezben, és minden felborul.
A 2016-os kontinensviadal selejtezőinek 53 ország futballválogatottja vágott neki, és – a házigazdaként biztos részt vevő franciákat nem számolva – a kontinens jelenleg legjobban jegyzett 15 csapatából csak Olaszország, Anglia és Horvátország hibátlan három forduló után, miközben jó pár óriási meglepetés történt. A minket leginkább érdeklő, a magyar és a román együttest is felvonultató csoportban a favorit Görögország egyetlen ponttal utolsó előtti, az előzetesen esélytelennek vélt Észak-Írország pedig hibátlan.
Mondhatnánk, hogy ez így nem normális, de nem tesszük, sőt inkább örülünk neki. A címeres mezt kényszerzubbonyként magukra öltő sztárok hozzáállása ugyanis egyrészt jól belerúg a sikerszériákba belekényelmesedett szurkolóik önérzetébe, másrészt pedig alaposan felértékeli a címeres mezt ott, ahol az elmúlt években, évtizedekben jórészt csak kudarcforrásként tekintettek rá – egyszóval visszatérünk a gyökerekhez, a nemzeti érzelmekhez, amelyek a játék bonyolult jelképrendszerében óriási szereppel, mozgató erővel bírnak labdarúgó és szurkoló számára egyaránt.
Ma válogatottszinten legalább annyira fontos, mi van a szívben és a fejben, mint a lábban – Dárdai Pál megbízott magyar szövetségi kapitány is erre hagyatkozott, amikor bevállalta a süllyedő hajó megmentését. Reméljük, hogy a román lélekvesztőn történt főben járó árulás megkönnyíti a dolgát.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!