VEZÉRCIKK – Le a magyarokkal! – ilyen véleménnyel is találkoztunk a Kolozsvári Magyar Napokon, azonban a borutca végén felállított ideiglenes illemhely hátára felfirkált üzenet ezúttal nem talált célba.
2015. augusztus 24., 23:242015. augusztus 24., 23:24
2015. augusztus 24., 23:322015. augusztus 24., 23:32
A magányosan elhaló, inkább megmosolyogtató sértegetést ugyanis számtalan ellenpélda cáfolta meg a kincses város jó hírét messze vivő rendezvénysorozaton.
Elég volt csak végigsétálni a Farkas utcai vásárban ahhoz, hogy a saját szemünkkel lássuk: a dörgölőző politikai nyilatkozatokon túl a kolozsvári románság is örömmel fürdőzött a magyar napok fényében. A felújított református templomban ugyanúgy lehetett román szót hallani, mint a főtéri koncerteken és az éjszakai bulikban, sőt olyan vendéggel is találkoztunk, aki csak azért látogatott el Kolozsvárra, hogy magyarokat ismerjen meg.
A jóleső személyes tapasztalatok egyértelműen alátámasztják azokat a statisztikai adatokat, melyek szerint – ahogyan a KMN egyik előadásán is elhangzott – az elmúlt évek során 80-ról 30 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint a magyarok veszélyt jelentenek a románokra, illetve az országra. Vasile Dâncu szociológus ugyanakkor a beszélgetésen azt is kimondta, hogy külön társadalmakban, párhuzamos világban élünk, és csak az egymásról alkotott sztereotípiák jelzik, hogy közünk van egymáshoz.
Az egykori miniszternek természetesen igaza van, de paradox módon már indulásból ellentmondott magának azzal, hogy elfogadta a szervezők meghívását, kapcsolatot létesített, és beszélgetőtársaival együtt átgondolt, felvázolt néhány közös problémát a kíváncsi közönség előtt.
Az efféle ellentmondások, kivételek, feje tetejére állítások teszik egyedivé a Kolozsvári Magyar Napokat. A színes forgatag bukfenceinek szédületében támpont nélkül marad a felsőbbrendűség sokakon eluralkodó érzete is, a tojtojbudi tartalma pedig annak a nyakában landol, aki más fejét nyomná belé.
Ilyenkor sok szépet hazudunk magunknak és egymásnak, de minél több lehetőséget adunk-kapunk arra, hogy ezt tegyük, annál nagyobb a valószínűsége, hogy igazzá válik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!