JEGYZET – Azt mondják, azért olyan nevetségesen alacsony az uniós pénzek lehívása és beépítése a helyi fejlesztésekbe, mert a pályázatokért felelős illetők félnek, nehogy valamilyen csalási ügybe keveredjenek.
2014. szeptember 21., 20:392014. szeptember 21., 20:39
2014. szeptember 21., 20:412014. szeptember 21., 20:41
Nem értem, mivel az uniós bürokrácia feltehetőleg nagyon szövevényes ugyan, de akinek az abban való eligazodás a szolgálati feladata, ha ért is hozzá, és rájön a lépések követésének nyitjára, akkor mitől kell félnie?!
Ugye, ugye, az ilyen akaratlan, mélylélektani elszólások árulják el leghamarabb, hogy kutya van a kertben. Vagyis, hogy már az indulás elhibázott, mert a legtöbb esetben azzal kezdik, hogy akkor nekem ennyi, neked annyi jár, de tartjuk ám a szánkat…
Érdemes ezt még tovább ragoznom?! Dehogy! Csak szét kell pillantanunk magunk körül, s aki netán nem értette volna, máris rádöbben a kifogásként emlegetett félelem okára. Ami valós félelem, nem, mint a tanmese hazudós fiújának az esete, aki addig-addig riogatta környezetét az ordassal, hogy amikor valóban előjött a beste toportyán a bozótból, már senki sem sietett a segítségére.
Nálunk különben is megszokott a folyamatos ijesztgetés-fenyegetőzés. A játékos kedvű államelnöknek például egyre gyakoribb szórakozása, hogy a kora esti órákban, amikor talán a legtöbben bámulják a varázsdobozt, kiáll és vígan heherészve, a legnagyobb nyilvánosság előtt fenyeget meg olyanokat, akik nem tartoznak az ő föltétel nélküli talpnyalói közé. S ha ezek után esetleg nem is másnap, de harmadnap biztosan jön a hír, hogy álarcos rendfenntartók látogatták meg az illetőt hajnalban, ilyen vagy olyan ügyben.
Ez már igazi ordas világ, nem gyerekes játszadozás a bajjal. Senki nem tudhatja, hogy valamelyik irigykedő, rosszindulatú szomszédja, csak úgy, minden ok nélkül mikor mit kohol ellene, aztán próbálhatja majd bizonyítani a maga igazát. Nem ismeretlen az érzés, 90 előtt megéltük mindannyian, majd rövid ideig azt hittük, vége lett. Tévedtünk.
Azt sem tudom, vannak-e bőven olyan makulátlan kertek, amelyekben nincsenek elásott kutyatetemek, vagy kívül nem ólálkodik-e a hívatlan-kéretlen farkas. Vagyis ahol senkinek nem kell félnie semmitől. Mert sajnos úgy néz ki, egyelőre nem szabadulunk meg a jól bevált módszertől, hisz a rettegő ember könnyen irányítható, csendben teszi a dolgát, ha van neki más dolga is az állandó félelmen kívül. Ha a költővel szólva nemcsak „sunyít vagy parancsot követ”.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!