JEGYZET – A kommunistákat tényleg más anyagból gyúrták. Néhol még huszonöt évvel a vörös diktatúra bukása után is jelen vannak – hol szimbolikus, hol tényleges formában.
2015. április 18., 15:592015. április 18., 15:59
Itt van például a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának esete, amelyet arról a kommunista jogászról neveztek el, aki az illegális kommunista mozgalom tagjaként 1944-ben, amikor a hatóságok megpróbálták elfogni, pisztolyt rántott, egy csendőrt lelőtt, két másikat pedig megsebesített – ezt követően pedig őt is lelőtték. 1945 után a kommunisták hősként, példaképként próbálták beállítani a gyilkos Ságvárit. Néhány intézmény, utca még ma is a gyilkos, embertelen rendszer szálláscsinálójának nevét viseli.
Mindez annak kapcsán vált aktuálissá, hogy az önkényuralmi rendszerekhez kapcsolódó személyek kultuszát tiltó rendelkezések értelmében az említett szegedi iskolának is nevet kell változtatnia, ami ellen néhány tanár, diák, és helyi lakos oldalán maga a város szocialista polgármestere is tiltakozott.
Persze érthető, hogy az elmúlt hat évtizedben az iskola diákjai számára a név – mindenféle ideológiai töltet nélkül – erős identitáskovácsoló tényező lett, de azért a Ságvári-féle illegális kommunisták védelmére kelni mégiscsak olyan, mintha bármely, gyilkos nyilas pribéket próbálnák tisztára mosni.
Nem mintha Erdélyben nem létezne komcsi nosztalgia. Kolozsvárott például valakik azt tartották jó ötletnek, ha a hivatásos forradalmárról és tömeggyilkosról, Che Guevaráról neveznek el egy szórakozóhelyet. Szerintük ugyanis Che Guevara egy életérzést képvisel – szerintünk meg elég sokan életüket adták azért, hogy ez az életérzés örökre eltűnjön.
De ha esetleg még mindig vannak olyanok, akik az 1919-es, illetve az 1947 és 1989 közötti vörös rémuralom ellenére is úgy gondolják, hogy kommunistának lenni trendi és kúl, lelkük rajta – gyűjtést lehetne rendezni a számukra fél évre szóló észak-koreai vízumra és repülőjegyre, hogy testközelből, élőben tanulmányozhassák a rajongott eszme megvalósulását.
És ha esetleg megtetszene nekik, amit látnak, próbálják meg legyőzni abbéli kényszerüket, hogy hazatérve ismét a csodás eszmével próbálják boldogítani e régió lakóit. Maradjanak ott, és élvezzék – mi meg csak eltengődünk valahogy nélküle.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!