VEZÉRCIKK – Talán nem túlzás történelminek nevezni a csütörtöki napot: az az RMDSZ, amelyet eddig úgy tartottak számon, hogy gyakorlatilag bárkivel hajlandó szövetkezni annak érdekében, hogy kormányra kerüljön, vagy ott maradjon, most úgy döntött, a továbbiakban nem akar a koalícióban maradni.
2014. november 27., 20:402014. november 27., 20:40
A kabinetből való távozásról persze nem önszántából döntött a szövetség. Ehhez kellett az a pofon, amelyet a magyar választóktól az államfőválasztás második fordulójában kapott. Hiszen hiába éreztette az RMDSZ burkoltan és néha kevésbé burkoltan, hogy Victor Ponta államfő-választási győzelmét szeretné, a magyarok elsöprő többsége mégis az erdélyi, kisebbségi jelöltre, Klaus Johannisra szavazott. Még úgy is, hogy az nem ígért semmit közvetlenül a magyar közösségnek.
Az okok sokrétűek, de látható, hogy a magyarokat is elkapta az a szinte euforikus hangulat, amely egész Erdélyt magával ragadta, és amely szinte becsületbeli üggyé tette a balkáni, korrupt, bizánci szellemiségű Ó-Románia, illetve a vele azonosított PSD és Ponta elutasítását, és a nyugatosnak, européernek gondolt Johannis támogatását.
Másrészt a „korrekt partnernek” nevezett PSD magyarellenes lépései is minden bizonnyal sokat nyomtak a latban. Ráadásul a kormány megítélését tovább rontja a külföldi románok szavazása körüli botrány, amely miatt immár a legfőbb ügyészség is nyomozást indított.
Ilyen körülmények között az RMDSZ részéről öngyilkosság lett volna, ha ragaszkodik az el- és megvetett PSD-s szövetséghez, ez ugyanis vélhetően még a megmaradt szavazóinak nagy részét is eltávolította volna. Ráadásul az sem mellékes, hogy Johannist jól láthatóan a külföldi partnerek – az EU és Washington – is komolyabb és fontosabb partnernek tekintik, mint a kormányt, ezt jelzik a gyors gratulációk, az amerikai ügyvivő látogatása és Biden alelnök személyes telefonhívása.
Az RMDSZ tehát most meglépte, amit a magyarok többsége elvárt. Kérdés, hogy valódi ellenzéki szerepet vállal, esetleg kívülről támogatja tovább a Ponta-kormányt, vagy ismét elcsábul, ha lehetőség adódik a jelenlegi ellenzékkel együtt új kormányt alakítani, és hajlandó lesz egy jobbközép kabinetet – és ezzel az ország kisebbségpolitikáját – részvételével legitimálni.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!