A román állampolgárság rendkívül értékes. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen – akármilyen kutyaütő kormányok követik egymást – az ország mégiscsak az EU és a NATO tagja, ezen minőségében pedig az ország maga a mennyország a harmadik világból érkező menekültek számára, akiknek egy része itt megtelepedve, a román állampolgárságot megszerezve végre biztonságban érezheti magát.
2015. június 27., 12:312015. június 27., 12:31
De nem adják ám olyan könnyen azt a biztonságot. A román bevándorlási hatóságok kemény feltételeket szabnak ahhoz, hogy valaki büszke románnak vallhassa magát. Például az ország…, izé, a román nép történelmével kapcsolatos, kőkemény kérdésekre is választ kell adniuk. Ha pedig hibáznak, ugrott a hőn óhajtott román útlevél.
Mint például annak az afganisztáni nőnek az esetében, aki nyolc éve él Temesváron, de az állampolgársági vizsgán megbukott, mert nem tudta, hogyan hívták a 15. századi moldvai fejedelem, István vajda – románul Ştefan cel Mare – lovát.
Mármost itt jegyezném meg, hogy mindig is kiemelten érdekelt a történelem, sőt egy időben történésznek is készültem, de nem emlékszem arra, hogy akár a román, akár a magyar iskolai tankönyvekben hangsúlyozottan foglalkoztak volna a történelmi szereplők birtokában lévő állatállománnyal.
Ez alól rendszerint két kivétel van: Nagy Sándor, akinek Bukephalosz nevű lova a perzsák elleni győztes hadjáratok nyomán lett híressé, valamint Caligula, az őrült római császár, aki – a korabeli politikai elittel szembeni fricskaként – konzullá akarta kinevezni Incitatus nevű hátasát.
Nos nem óhajtok a tiszteletlenség kegyetlen ekéjével beleszántani a román nemzeti érzület bimbózó kankalinok lepte mezejébe, de azért állapítsuk meg: nemzeti hős ide, vitéz uralkodó oda, István vajda azért nem volt akkora kaliberű világhódító, hogy kedvenc harci ménjeit is történelemalakító tényezőként kellene kezelnünk. Pláne, hogy Caligulával ellentétben még egy nyomorult második alabárdosi kinevezéssel sem akarta megdobni hátasát, nemhogy konzullá nevezze ki.
Mindezek mellett ez az állampolgársági vizsga olyan történet, amelynek nívójával és hasznosságával kapcsolatban valóban felmerülhet a ló. Csak éppen nem a neve, hanem egy igencsak markáns testrésze.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!