VEZÉRCIKK – Victor Ponta miniszterelnök gyakorta próbál a modern, toleráns, „európai” politikus szerepében tetszelegni.
2015. május 04., 20:162015. május 04., 20:16
Legutóbb egy interjúban a bevándorlás témájában úgy nyilatkozott: minden európai ország megengedheti magának, hogy bevándorlókat fogadjon be, és azokat a „populista és szélsőséges” politikusokat ostorozta, akik – szerinte – hasznot akarnak húzni a migráció témájából, ami ellentmond az európai értékeknek.
Elvileg akár még egyet is érthetünk a miniszterelnökkel – csakhogy őt, illetve a romániai valóságot ismerve valamiért az az érzésünk, hogy nyilatkozata révén ő maga is azon politikusok sorába került, akik bizony politikai tőke kovácsolására próbálják a bevándorlás témáját fölhasználni.
Köztudott ugyanis, hogy az Európai Unió számára az egyik legnagyobb problémát jelenleg az Afrikából érkező bevándorlók ezrei jelentik. Az EU-n belül vannak olyan hangok, amelyek szerint meg kell vizsgálni: mennyi, az európaitól gyökeresen eltérő normák alapján szocializálódott, eltérő kultúrájú bevándorlót képes még az unió befogadni. Többek között az EU-ban „szabadságharcos”, a fősodorral néha szembemenő retorikája miatt fekete bárányként kezelt magyar kormányfő, Orbán Viktor is a bevándorlás bátorítását ellenző politikusok közé tartozik.
Olybá tűnik, hogy Ponta, akit a nyugati kancelláriákon és Brüsszelben még mindig gyanakodva figyelnek, kétségbe vonva a jogállamiság iránti elkötelezettségét, most éltanulóként akar viselkedni, és a jól hangzó, mainstream álláspontot felmondva próbál baráti fejsimogatásokat kicsikarni a nyugati vezetőktől.
Csakhogy a lóláb kilóg, hiszen az a kormányfő populistázik és szélsőségesezik, aki eleve egy kisebbségellenes lépéssel, a MOGYE magyar főtanszékeinek megtorpedózásával került hatalomra, és akinek kormányzása idején megszaporodtak a román hatóságok magyarellenes lépései. És akinek külügyminisztere olyan „kisebbségvédelmi” konferenciát szervezett, amelyre például a magyar kisebbség képviselőit meg sem hívták.
Ponta bizonyára azt reméli: amíg a bevándorlókkal kapcsolatosan a nyugati füleknek tetsző álláspontot hangoztat, addig sem fogják az őshonos kisebbségekkel való bánásmóddal kapcsolatos kérdésekkel „zaklatni”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!