VEZÉRCIKK – Victor Ponta miniszterelnök gyakorta próbál a modern, toleráns, „európai” politikus szerepében tetszelegni.
2015. május 04., 20:162015. május 04., 20:16
Legutóbb egy interjúban a bevándorlás témájában úgy nyilatkozott: minden európai ország megengedheti magának, hogy bevándorlókat fogadjon be, és azokat a „populista és szélsőséges” politikusokat ostorozta, akik – szerinte – hasznot akarnak húzni a migráció témájából, ami ellentmond az európai értékeknek.
Elvileg akár még egyet is érthetünk a miniszterelnökkel – csakhogy őt, illetve a romániai valóságot ismerve valamiért az az érzésünk, hogy nyilatkozata révén ő maga is azon politikusok sorába került, akik bizony politikai tőke kovácsolására próbálják a bevándorlás témáját fölhasználni.
Köztudott ugyanis, hogy az Európai Unió számára az egyik legnagyobb problémát jelenleg az Afrikából érkező bevándorlók ezrei jelentik. Az EU-n belül vannak olyan hangok, amelyek szerint meg kell vizsgálni: mennyi, az európaitól gyökeresen eltérő normák alapján szocializálódott, eltérő kultúrájú bevándorlót képes még az unió befogadni. Többek között az EU-ban „szabadságharcos”, a fősodorral néha szembemenő retorikája miatt fekete bárányként kezelt magyar kormányfő, Orbán Viktor is a bevándorlás bátorítását ellenző politikusok közé tartozik.
Olybá tűnik, hogy Ponta, akit a nyugati kancelláriákon és Brüsszelben még mindig gyanakodva figyelnek, kétségbe vonva a jogállamiság iránti elkötelezettségét, most éltanulóként akar viselkedni, és a jól hangzó, mainstream álláspontot felmondva próbál baráti fejsimogatásokat kicsikarni a nyugati vezetőktől.
Csakhogy a lóláb kilóg, hiszen az a kormányfő populistázik és szélsőségesezik, aki eleve egy kisebbségellenes lépéssel, a MOGYE magyar főtanszékeinek megtorpedózásával került hatalomra, és akinek kormányzása idején megszaporodtak a román hatóságok magyarellenes lépései. És akinek külügyminisztere olyan „kisebbségvédelmi” konferenciát szervezett, amelyre például a magyar kisebbség képviselőit meg sem hívták.
Ponta bizonyára azt reméli: amíg a bevándorlókkal kapcsolatosan a nyugati füleknek tetsző álláspontot hangoztat, addig sem fogják az őshonos kisebbségekkel való bánásmóddal kapcsolatos kérdésekkel „zaklatni”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!