VEZÉRCIKK – Victor Ponta miniszterelnök gyakorta próbál a modern, toleráns, „európai” politikus szerepében tetszelegni.
2015. május 04., 20:162015. május 04., 20:16
Legutóbb egy interjúban a bevándorlás témájában úgy nyilatkozott: minden európai ország megengedheti magának, hogy bevándorlókat fogadjon be, és azokat a „populista és szélsőséges” politikusokat ostorozta, akik – szerinte – hasznot akarnak húzni a migráció témájából, ami ellentmond az európai értékeknek.
Elvileg akár még egyet is érthetünk a miniszterelnökkel – csakhogy őt, illetve a romániai valóságot ismerve valamiért az az érzésünk, hogy nyilatkozata révén ő maga is azon politikusok sorába került, akik bizony politikai tőke kovácsolására próbálják a bevándorlás témáját fölhasználni.
Köztudott ugyanis, hogy az Európai Unió számára az egyik legnagyobb problémát jelenleg az Afrikából érkező bevándorlók ezrei jelentik. Az EU-n belül vannak olyan hangok, amelyek szerint meg kell vizsgálni: mennyi, az európaitól gyökeresen eltérő normák alapján szocializálódott, eltérő kultúrájú bevándorlót képes még az unió befogadni. Többek között az EU-ban „szabadságharcos”, a fősodorral néha szembemenő retorikája miatt fekete bárányként kezelt magyar kormányfő, Orbán Viktor is a bevándorlás bátorítását ellenző politikusok közé tartozik.
Olybá tűnik, hogy Ponta, akit a nyugati kancelláriákon és Brüsszelben még mindig gyanakodva figyelnek, kétségbe vonva a jogállamiság iránti elkötelezettségét, most éltanulóként akar viselkedni, és a jól hangzó, mainstream álláspontot felmondva próbál baráti fejsimogatásokat kicsikarni a nyugati vezetőktől.
Csakhogy a lóláb kilóg, hiszen az a kormányfő populistázik és szélsőségesezik, aki eleve egy kisebbségellenes lépéssel, a MOGYE magyar főtanszékeinek megtorpedózásával került hatalomra, és akinek kormányzása idején megszaporodtak a román hatóságok magyarellenes lépései. És akinek külügyminisztere olyan „kisebbségvédelmi” konferenciát szervezett, amelyre például a magyar kisebbség képviselőit meg sem hívták.
Ponta bizonyára azt reméli: amíg a bevándorlókkal kapcsolatosan a nyugati füleknek tetsző álláspontot hangoztat, addig sem fogják az őshonos kisebbségekkel való bánásmóddal kapcsolatos kérdésekkel „zaklatni”.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!