Üllő és kalapács között érezheti magát ebben az időszakban a bukaresti technokrata kormány. Miközben a jelek szerint Nagy-Britanniának az Európai Unióból való esetleges kilépését a kelet-közép-európai államokhoz hasonlóan Románia is megsínylené, a Dacian Cioloș vezette kabinet a parlamenti pártok választási ígéretei és politikai érdekei, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szigora között kénytelen lavírozni.
2016. június 19., 18:442016. június 19., 18:44
A kormánynak úgy kell kitöltenie szűkre szabott, az év végén rendezendő parlamenti választásokig tartó egy éves mandátumát, hogy lehetőségeihez mérten engednie kell a politikai nyomásnak (pontosabban fogalmazva a zsarolásnak), másrészt pedig meg kell őriznie a költségvetés egyensúlyát is. A feladat nem könnyű, mivel a kormányzás felelősségének terhétől megszabadulva a politikai alakulatok nincsenek tekintettel gazdasági helyzetre és államháztartásra, az pedig most végképp nem foglalkoztatja őket, hogy mit tartogat pénzügyi-gazdasági szempontból a következő esztendő.
Nem véletlen, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) nem engedett a volt elnöke, Victor Ponta exminiszterelnök és Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus vezetője részéről érkező nyomásnak, és ellenállt a kormánybuktatás ugyanvalóst felelőtlen kísérletének. Elvégre senki, még az előre hozott választást kicsikaró baloldal sem nyerne azon, ha november helyett mondjuk októberben rendeznék a törvényhozási megmérettetést, ellenben a jelenlegi viszonylagos politikai stabilitás semmiképpen sem tenne jót az országnak. Amelyen az sem segít túlzottan, hogy az IMF hatályos hitelmegállapodás hiányában is igyekszik befolyásolni a hazai gazdaságpolitika irányvonalát, már korábban beígért és beütemezett adócsökkentések végrehajtásának felfüggesztésére ösztökélve a szakértői kormányt.
Elvégre a nemzetközi pénzintézet illetékesei is tisztában lehetnek vele, hogy a kabinet elég korlátozott mozgástérrel rendelkezik, jól behatárolt küldetése során pedig többnyire „kapott anyagból\" kénytelen gazdálkodni, és nemigen hozhat még középtávú kihatással bíró intézkedéseket sem. Vagyis ilyen körülmények között örül, ha az ügyvezetésre összpontosíthat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!