Üllő és kalapács között érezheti magát ebben az időszakban a bukaresti technokrata kormány. Miközben a jelek szerint Nagy-Britanniának az Európai Unióból való esetleges kilépését a kelet-közép-európai államokhoz hasonlóan Románia is megsínylené, a Dacian Cioloș vezette kabinet a parlamenti pártok választási ígéretei és politikai érdekei, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szigora között kénytelen lavírozni.
2016. június 19., 18:442016. június 19., 18:44
A kormánynak úgy kell kitöltenie szűkre szabott, az év végén rendezendő parlamenti választásokig tartó egy éves mandátumát, hogy lehetőségeihez mérten engednie kell a politikai nyomásnak (pontosabban fogalmazva a zsarolásnak), másrészt pedig meg kell őriznie a költségvetés egyensúlyát is. A feladat nem könnyű, mivel a kormányzás felelősségének terhétől megszabadulva a politikai alakulatok nincsenek tekintettel gazdasági helyzetre és államháztartásra, az pedig most végképp nem foglalkoztatja őket, hogy mit tartogat pénzügyi-gazdasági szempontból a következő esztendő.
Nem véletlen, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) nem engedett a volt elnöke, Victor Ponta exminiszterelnök és Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus vezetője részéről érkező nyomásnak, és ellenállt a kormánybuktatás ugyanvalóst felelőtlen kísérletének. Elvégre senki, még az előre hozott választást kicsikaró baloldal sem nyerne azon, ha november helyett mondjuk októberben rendeznék a törvényhozási megmérettetést, ellenben a jelenlegi viszonylagos politikai stabilitás semmiképpen sem tenne jót az országnak. Amelyen az sem segít túlzottan, hogy az IMF hatályos hitelmegállapodás hiányában is igyekszik befolyásolni a hazai gazdaságpolitika irányvonalát, már korábban beígért és beütemezett adócsökkentések végrehajtásának felfüggesztésére ösztökélve a szakértői kormányt.
Elvégre a nemzetközi pénzintézet illetékesei is tisztában lehetnek vele, hogy a kabinet elég korlátozott mozgástérrel rendelkezik, jól behatárolt küldetése során pedig többnyire „kapott anyagból\" kénytelen gazdálkodni, és nemigen hozhat még középtávú kihatással bíró intézkedéseket sem. Vagyis ilyen körülmények között örül, ha az ügyvezetésre összpontosíthat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!