VEZÉRCIKK – Eddig sem voltak a békés együttélés élharcosai a Marosfőn időnként összeülő és a románok elnyomását vizionáló székelyföldi „román civilek”, azonban élükön Mircea Duşa védelmi miniszterrel most már odajutottak, hogy nyilatkozataik nyomokban sem tartalmaznak valóságot.
2015. október 04., 22:482015. október 04., 22:48
Hogy provokációnak vagy manipulatív hazugságnak tekintjük-e a Román Akadémia Etnikai Problémákat Kutató Európai Központjának igazgatója, Radu Baltasiu nyilatkozatát, már szinte teljesen mellékes, a lényeg úgy is az marad, hogy ez az ember „apartheidféleséget” említett, amikor a székely megyékben kisebbségben élő románok hányatott sorsáról értekezett.
Vajon az úr egyáltalán tisztában van azzal, hogy mit mondott? Talán jobb lenne mindannyiunk számára, ha nem lenne, s miután elolvassa az értelmező szótár vonatkozó szócikkét, kiadna egy helyesbítő nyilatkozatot. Bár sokat elárul a dolgok menetéről az is, hogy a hírügynökségi beszámolók szerint senki nem fojtotta belé a szót ezen a ponton, mi több, vasárnap koraestig el sem határolódott senki az „akadémikustól”.
Az éremnek ugyanakkor van egy másik oldala is. Ha jól megnézzük, beolvadástól való félelmük, igényük arra, hogy kisebbségként különleges odafigyelésben részesüljenek a központi hatalom részéről, nem más, mint amit mi is annyi ideje kérünk.
Csakhogy míg mi a békés együttélést is magában foglaló autonómiát akarunk, addig ők a hadsereget és más rendvédelmi szerveket hoznának a magyarság nyakára, hogy móresre tanítsák „a sok mocsok szeparatistát”, a magyarellenességet hivatásuk legfontosabb elemének tekintő prefektusokat pedig bebetonoznák székükbe, nehogy egy magyar megszentségtelenítse azt ülepével. (Mint tudjuk, ez is csak áltéma, azért mondják, hogy ne legyenek csendben, hiszen a magyar kormánymegbízottak se tudtak sokat tenni, egyetlen fecskeként nem csinálhattak tavaszt a megörökölt apparátussal.)
Mondhatnánk, hogy abban reménykedünk: az apartheid emlegetése a jóérzésű románokban is kiveri végre a biztosítékot, és közös erővel sikerül leültetni a hőbörgőket. Duşa jelenléte viszont azt jelzi, hogy Romániában valóban a kormányprogram része a magyarok megfélemlítésére és „megrendszabályozására” irányuló szándék.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!