JEGYZET – Az idei július nem cáfolt rá népies becenevére, igazi katlanidőket élünk: az évről évre elviselhetetlenebb hőség, a várva várt zivatarok pillanatnyi öröme után a mindent elárasztó vízözönnel való küszködés pokollá teszi a nyarunkat.
2016. július 19., 19:312016. július 19., 19:31
És nem elég az időjárás okozta kínszenvedés, egy nap különbséggel két olyan szörnyűség történt tágabb környezetünkben, hogy túltett a leginkább hajmeresztő előrejelzéseket kedvelő időjósok fantáziáján is. Nem sokkal a nizzai ámokfutó kiiktatása után olyan bölcselkedőket is hallottam, miszerint vajon van-e külön üzenetértéke annak, hogy a tömeggázolás épp a franciák legnagyobb nemzeti ünnepén következett be, vagy csak merő véletlen?!
Sem merő, sem véletlen: az ámokfutó igenis épp azt a hármas jelszót köpte szembe, ami nemcsak nyitánya volt a legújabb kornak, de alapvető értékeinek meghatározója is. Amióta egyre sűrűbben és egyre több áldozatot követelő terrorcselekményeknek lehetünk – egyelőre még csak közvetett – átélői, azóta az 1789. július 14-ei Bastille-romboló jelszó egyre halványul, s ha így történhetnek az események, talán nem is kell hosszú távra előrelátni ahhoz, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség pusztán átkozódó szitokszóvá váljék. Mert ahol csak egyesek érzik úgy, hogy nekik szabad ismeretlen embereket kényük szerint leöldösni, ott egyenlőségről és testvériségről legföljebb gúnyból lehet beszélni.
A Törökországban elkövetett valós vagy vélt államcsíny nem ugyanaz, mint a nizzai borzalom, legföljebb a sok ártatlan áldozat közös nevezője révén nagyon távoli rokonság van a kettő között. Ez nem egyszeri galádság, hanem beláthatatlan eseménysort elindítható folyamat kezdete. A hamis önkép, a hatalomvágy, mások megszégyenítésére és sárba tiprására érzett felhatalmazottság – sajnos – nem új keletű jelenség. A történelem a legrégebbi időktől kezdve nagyon sok példát ismer, de a sok császár, király és államférfi valójában elenyészően kevés a számtalan és névtelen sok kis helyi zsarnok tömegéhez képest. Ha nem most, a száguldó információk korában történik mindez, talán nem is szerzett volna tudomást a világ az ártatlan áldozatokról, illetve a százával letartóztatott katonai és jogi elöljárókról.
És mindezt pusztán azért, hogy egyetlen ember úgy érezhesse, csakis neki van, neki lehet igaza. Amit feltehetőleg a nizzai kamion sofőrje is érzett, amikor az esemény előtti napokban – a felvételek tanúsága szerint – mintegy főpróbát tartva, többször is végighajtott a tengerparti sétányon.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!