VEZÉRCIKK – Öt nap maradt hátra a romániai államfőválasztás első fordulójáig, amelynek a rendszerváltás óta példátlan módon két magyar jelölt is nekivág.
2014. október 27., 20:202014. október 27., 20:20
Figyelembe véve a romániai magyarság számarányát, ismerve a többségi társadalomnak a kisebbségiekkel – elsősorban a magyarokkal – szemben viseltetett gyanakvását, leszögezhetjük: egyiküket sem „fenyegeti” a második fordulóba jutás „veszélye”.
Attól sem kell tartani, hogy az RMDSZ vagy az EMNP választási szereplése befolyásolja mondjuk a közösség bukaresti parlamenti képviseletét, így a magyar szavazók november 2-án mindenféle kényszert és nyomást félretéve választhatnak a két jelölt közül.
A vasárnapi megmérettetésnek sokkal inkább a két politikai alakulat szempontjából van tétje. Kelemen Hunor számára presztízskérdés, hogy ne szerezzen sokkal kevesebbet a 2009-es államfőválasztáson begyűjtött 370 ezer szavazathoz képest. De ez nemcsak őt, hanem az általa irányított szövetséget is teljesítménykényszer elé állítja, hiszen a Kelemen Hunorra leadandó voksok mennyisége határozza majd meg az alakulat két forduló közötti tárgyalási potenciálját, adott esetben pedig az újonnan felálló kormányban betöltött súlyát – vagy akár az ellenzékbe kerülését is.
Miután sikerrel vette a fő erőpróbát, a 200 ezer aláírás összegyűjtését, az EMNP nagyot már nem bukhat a vasárnapi választáson, amely elsősorban a szervezetépítés, az alakulat megismertetése terén kínál lehetőséget a párt számára. Amelynek a mostani kampánytól függetlenül érdemes megfontolnia, hogy az RMDSZ bírálata, a szövetséghez való állandó viszonyulás nem feltétlenül segíti elő a markáns, önálló pártimázs kiépítését.
Persze nem azt sugalljuk, hogy a néppárt viselkedjék úgy, mint az RMDSZ, és tudomást se vegyen politikai ellenfeléről. Eleget elárul az RMDSZ politikai filozófiájáról alelnökének minapi durva csúsztatása, miszerint a 14 államelnökjelölt közül a szövetség jelöltjén kívül egyetlen sincs, aki a következő években „pozitívan állna a kisebbségi kérdésekhez”.
Az ehhez hasonló, kizárólagosságra törekvő alapállás azért is elkeserítő, mivel lesz élet a kampány után is, amikor a közösséget érintő fajsúlyos kérdésekben mégis csak helye lenne végre a politikai párbeszédnek.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!