Az egészségügyben dolgozóknak nyújtott béremeléssel Victor Ponta tizenkilencre kért lapot, és megtörténhet, hogy ez lesz az utolsó politikai „húzása”.
2015. augusztus 26., 23:192015. augusztus 26., 23:19
Bár a hét elején még úgy nyilatkozott, nem zavarja az adótörvénykönyv ügyében tervezett parlamenti vita elhalasztása, a fejlemények arról árulkodnak, hogy pozíciója a Szociáldemokrata Párton (PSD) és a koalíción belül egyaránt meggyengült.
Ponta gyakorlatilag olyan (párt)katonához hasonlít, akit saját bajtársai előreküldtek a frontvonalra, aztán hagyták, hogy küzdjön egyedül az ellenséggel. Erre utal, hogy az adóenyhítést is tartalmazó adótörvény mögül immár a PSD újsütetű vezetősége is kifarolni látszik, holott a jogszabály nemcsak a miniszterelnök régóta dédelgetett álma, hanem kormánya legjelentősebb gazdasági-szociális projektje, amellyel még pártelnökként kívánt nekivágni a jövő évi választásoknak.
Számításait azonban keresztülhúzta a korrupcióellenes ügyészség, amely okirat-hamisítás, pénzmosás, adócsalásban való bűnsegédlet és összeférhetetlenséggel gyanújával indított ellene bűnvádi eljárást. Az ennek nyomán alakulata éléről távozni kényszerült politikus körül elfogyott a levegő a PSD-ben, amelynek ideiglenes elnöke, Liviu Dragnea a napokban bejelentette: átfogó elemzést kért a munkaügyi és a pénzügyminisztertől a kormány által a közszférában kilátásba helyezett béremelésről.
Mindez annak a jele, hogy már a szociáldemokraták sem bíznak Pontában, aki most egyféle kamikazeakciónak szánta az orvosok fizetésemelését. Közismert azonban a kamikazék sorsa, amelyet a jelek szerint a kormányfő képtelen elkerülni a politikában. E téren az adótörvényről esedékes csütörtöki végső egyeztetésükön a koalíciót alkotó pártok vezetői akár a kegyelemdöfést is megadhatják Pontának, ha tovább halogatják a jogszabály parlamenti elfogadását, esetleg a kormányfő számára elfogadhatatlan formában támogatják azt.
Baljós előjel, hogy szerdán Klaus Johannis Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettessel egyeztetett négyszemközt az ügyben, ami a kormányfő mellőzésének újabb bizonyítéka. Az pedig Ponta közismert kétszínűségéé, hogy saját korrupciógyanús ügyére gondolva védelmébe vette az adócsalással hírbe hozott államfőt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!