VEZÉRCIKK – Ha valakiben esetleg élt még némi remény azzal kapcsolatosan, hogy a romániai magyar közösség jogkövetelései szempontjából kedvezőbb helyzet állhat elő azáltal, hogy az ország élére kisebbségi, szász államfőt választottak, akkor nyugodtan búcsút mondhat neki.
2016. március 03., 20:082016. március 03., 20:08
Azzal, hogy Klaus Johannis elnök engedett a Románia Csillaga érdemrend szociáldemkrata párti többségű becsületbírósága soviniszta indíttatású kezdeményezésének, és visszavonta Tőkés Lászlótól az 1989-es rendszerváltás elindításában szerzett érdemeiért kapott Románia Csillaga érdemrendet, végképp beigazolódott, hogy német származása ellenére teljesen felvállalta a román nemzetállamiság eszméjét, illetve hogy nem ő képviseli azt a szemléletmódváltást, amely miatt 2014 végén az ország polgárainak többsége – köztük a magyarok zöme is – rá voksolt.
Az, hogy nem a valós multikulturalitás, az önrendelkezés híve, már megválasztása előtt sem volt titok. Ugyanakkor élt a remény, hogy valamilyen módon mégiscsak lerója háláját a masszívan rá szavazó magyarok előtt. Akik nem csupán azért voksoltak rá, mert kisebbségi, hanem mert úgy tűnt, valóban elindíthatja a közélet megtisztulását, illetve azért, mert a sovinizmusban mindig is élen járó kommunista utódpárt jelöltje ellen szállt harcba.
Emlékezetes: a PSD azért vetette rá magát Tőkésre, mert védhatalmi szerepre kérte Magyarországot az erdélyi magyarok fölött. A szociáldemokraták Tőkés félretolmácsolt szavait – románul protektorátusként hangzott a kijelentés – használták ki arra, hogy újabb támadást indítsanak Traian Băsescu államfő ellen, nemzetárulással vádolva meg őt az általuk Románia ellenségének tekintett Tőkés kitüntetéséért.
Azzal, hogy Johannis elfogadta a PSD retorikáját, most ismét bebizonyíthatta, hogy „jó román.” Igaz, ezzel ő is rúgott egyet az 1989-ben és 2014-ben is valódi rendszerváltást akarókba – de ezek szerint nála ez is belefér. Most tehát bebizonyosodott, hogy Johannisra a jövőben pont annyira számíthatunk a kisebbségi jogok szavatolásának támogatásában, a megnyirbálásuk megakadályozásában, mint eddig. Vagyis semennyire. De már ez a bizonyosság is jobb az eddigi hiábavaló reménykedésnél.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!