VEZÉRCIKK – A Maros megyei törvényszéken született jogerős ítélet szerint a székely zászló nem tekinthető reklámanyagnak. Ezt két hónappal azután mondták ki, hogy a nagyváradi törvényszék szintén jogerős döntésében reklámzászlónak minősítette a kék-aranysárga jelképet.
2016. február 02., 19:592016. február 02., 19:59
Az Európai Bizottság immár harmadik éve közöl pozitív hangvételű országjelentést Romániáról, a kormány pedig ezen felbuzdulva határidőt kért az uniós csatlakozás óta zajló, az igazságszolgáltatást is ellenőrző folyamat lezárására. Mert ugye egyre inkább bizonyítást nyer, hogy az ország jól teljesít, nincs szükség a felvigyázásra.
Az már bizonyára csak „részletkérdés”, hogy számtalan példa igazolja: a törvények félreértelmezhetők, alkalmazásuk opcionális feladat, a bírósági döntések pedig nyugodtan szembemehetnek egymással. Így történhet meg, hogy egyazon ország egyik pontján szabadon megtehetsz valamit (azért ne feledjük: csak több éves pereskedés után), de 250 kilométerrel odébb már nem illet meg ugyanaz a közösségijelkép-használati jog.
Romániában simán születhetnek hasonló esetekben egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítéletek, ugyanis az igazságszolgáltatásban nincsen precedensjog, ráadásul – például az említett zászlóperekben – az egymással ütköző, jogerős másodfokú döntések esetében nem várható igazságtétel a legfelsőbb bíróságtól, további jogorvoslatért már csak a nemzetközi fórumokhoz lehet fordulni.
Egy jogállamban tiszteletben kell tartani a bíróság jogerős döntését. De mégis, melyiket? Egy jogállamban tilos nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. De mégis, mi alapján jár el egy bíró, amikor olyan helyzettel szembesül, hogy saját szakállra kell eldöntenie: ami nincs tiltva, azt szabad, vagy pedig amit nem ír elő a törvény, az tilos?
Az ellentmondásos ítéletek az elkerülhetetlenül szubjektív bírói megközelítésben rejlő bizonytalansággal magyarázhatók, ugyanakkor egyértelművé teszik, hogy az egyik jogerős döntést megalapozatlanul hozták meg – a zászlóperekben tudjuk, melyik az. De hogy mi is pozitív hangvételben zárjuk „jelentésünket”: még jó, hogy a második ítéletet nem a precedensjog elvét alkalmazva mondták ki, mert akkor kétszer annyit kellene ingázni Strasbourgba.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!