VEZÉRCIKK – Már csak Victor Ponta gunyoros, lekezelő stílusban odavetett reakciói is arra utalnak, hogy a román baloldalon tudatosult: jelentős veszélyt tartogat számára a jobboldali alakulatok háza táján beindult egyesülési folyamat.
2014. május 28., 20:102014. május 28., 20:10
Amire az európai parlamenti választásokon elszenvedett vereség, illetve annak tanulságai késztették a D.A. Szövetség 2007-es felbomlása után párhuzamos politikai pályát befutott liberálisokat és demokrata-liberálisokat.
Crin Antonescu PNL-je és Vasile Blaga PDL-je egyaránt belátta: csakis a nagyjából azonos támogatottsággal rendelkező két párt erőinek egyesítése révén képesek megállítani a „vörös úthengert”, vagyis azt, hogy a megyei és helyi önkormányzatok többsége, a központi hatalom után a szociáldemokraták meghódítsák a Cotroceni-palotát is.
Bár kezdeményezésük végkimenetele ma még bizonytalan, sikere pedig megjósolhatatlan, tény, hogy egyszerűen nincs más választásuk. Egyfelől Traian Băsescu elnök – az „én csináltalak, én öllek meg” közismert román szokásjog alapján – minden követ megmozgat, hogy volt alakulatát, a PDL-t felszalámizva felfuttassa a védnökségével összegründolt Népi Mozgalom Pártját. Másrészt az USL széthullása óta Ponta nyíltan azon ügyködik, hogy a PNL a PSD szatellitpártjává züllessze.
A politikai bajkeverőként elhíresült Băsescu is megirigyelhetné, ahogy megvásárolta, majd trójai falóként rászabadította a liberálisokra volt elnöküket, Călin Popescu-Tăriceanut, a függetlenként EP-mandátumot szerzett, nemrég még a PNL-t erősítő Mircea Diaconu támogatása ugyancsak a belső bomlasztást szolgálta.
Ha Antonescuéknak sikerül felsorakoztatniuk maguk mögé Băsescu pártját is, ezzel egy időben mellékvágányra terelni az egyre inkább ballasztnak számító államfőt, és közös elnökjelöltként indítani a Pontával szemben legnagyobb eséllyel rendelkező Klaus Johannist, a kormányfő a PSD-vel együtt nagy bajba kerül.
Az RMDSZ pedig kényes helyzetbe, hiszen Ponta államfőjelöltsége esetén, koalíciós partnerként őt kellene támogatnia, ezzel azonban 2004-hez és 2009-hez hasonlóan saját választóival menne szembe. A Johannis-projekt „újramelegítése” viszont a jelenlegi kormány bukását is maga után vonhatja.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
szóljon hozzá!