2010. december 24., 10:262010. december 24., 10:26
Már a regény címe is tükrözi ezt a tematikát. A tüske fallikus szimbólum, a vár pedig egy védett, ugyanakkor bevehető, beveendő helyet jelöl. A vár akár lehetne a női vagina is, de mivel ez egy fiúkról-férfiakról szóló mű, ezért egyértelműen az ánuszról van itt szó. Ráadásul a női szereplők akadályozzák, a férfi karakterek viszont segítik azt a folyamatot, hogy a tizenhárom éves fiú „a vén buzeráns” Matula kezére jusson. Ennek nyomán nézzük meg, milyen más gyerekkori olvasmányok okozhatnak maradandó torzulásokat az ártatlan gyermeki lelkületben.
Itt van mindjárt A Pál utcai fiúk, amely egyértelműen ugyanolyan buzeranciára buzdító mű, mint a Tüskevár, sőt. Hiszen már az a tény is mindent elmond róla, hogy a fiúk egymás golyóival játszanak. De még az olyan, látszólag ártatlan művek is káros szenvedélyeket ébresztenek az ifjakban, mint Kittenberger Kálmán vadászkalandjai. E kötetek csak az avatatlan szemlélő számára tűnnek izgalmas történeteknek – valójában a zoofília csíráját hivatottak elhinteni az ifjoncok között. Hiszen gondoljunk csak bele: itt van ez az arc, aki ahelyett, hogy kényelmesen elüldögélne a budapesti kávéházakban, folyton Afrikában lébecol, egy rakás egzotikus állat között. Az, hogy legyilkolássza őket, ne tévesszen meg senkit: ezzel valójában csak a bűnös késztetést kívánja elfojtani magában, de bennünket nem vezet félre.
Hiszen a vadászpuska már önmagában is fallikus szimbólum, a férfiasság meghosszabbítása. Az Egri csillagok pedig egyenesen idegengyűlöletre nevel: hiszen a magyarok ahelyett, hogy vendégszerető, politikailag korrekt európai polgárokhoz méltóan átengednék az egri várat a törököknek, hogy ott döner-dürüm kebabsütőt nyissanak, rendkívüli, zsigeri intoleranciáról tanúbizonyságot téve lemészárolják őket. Ha jobban belegondolok, nincs is olyan gyermekkönyv, amely a kedves felszín alatt ne valami beteg elme devianciáiról szólna. Még szerencse, hogy vannak képzett, értelmes, éles szemű irodalompszichológusok, akik megmentik az ártatlan lelkeket e perverz fertőtől.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.