Lassan már csak legyintünk a hírre, miszerint egyik-másik hazai elöljárónk az antikorrupciós ügyészség érdeklődésének fókuszába kerül.
2013. június 18., 22:022013. június 18., 22:02
Pedig nincs ez jól így. Az sem lenne persze jól – és nyilván, igaztalan lenne –, ha minden adódó alkalommal ott csapkodnánk az asztalt, miszerint mindegyik gazember, csak idő kérdése, mikor buknak le. A fásultság azonban legalább annyira vakvágány lenne, hiszen az esetek többségében mégiscsak van némi alapja a vizsgálódásnak. Akkor viszont nemigen mehetünk el szó nélkül a törvénytelenségek mellett, hiszen a lopás, csalás, sikkasztásnak nemcsak pénzbeli, de erkölcsi vonzata is bőven van.
Cătălin Cherecheş nagybányai polgármester csúszópénzes „elcsúszása\" átlagos esetnek tűnik, a korrupciós jelenségek közép-európai dimenziója mégis bizonyos párhuzamok keresésére indít. A cseh korrupciós botrány ugyanis például azt jelzi, hogy nemcsak úgynevezett balkáni, de a volt szocialista tábor országait szinte kivétel nélkül jellemző folyamatok közepette élünk – immár több mint húsz évvel a térségben végbement rendszerváltoztatások után. A korrupció, a rendszert működtető kommunista múlt öröksége jó két évtized múltán is jelentős mértékben meghatározza az életünket.
És ez nem bal- vagy jobboldal, konzervatív vagy szocialista ideológiai identitás kérdése, a könynyen jött pénz pártállástól függetlenül szédít, amerre felbukkan. A korántsem mindenütt megtisztuló politikai rendszer és közélet változatlanul a korrupció melegágya, a privatizációs folyamatok pedig újabb hínárként fonódnak a döntéshozók lábára. És egy idő után valószínűleg már nemcsak személyes elhatározás kérdése, hogy lerúgja-e valaki magáról a lehúzó karokat, vagy mindent feladva süllyed az elkerülhetetlenségével hívogató mélységbe.
A korrupciós botrányba belebukott Petr Necas cseh kormányfő a jelek szerint képtelen volt ellenállni Jana Nagyová kabinetfőnök szirénhangjának. Emberi gyengeség, mondhatnánk, minden bukott ember mögött keresd a nőt, parafrazálhatnánk. Pedig csak egy beteg világ némi átalakuláson átment „vírustörzsével\" vagyunk kénytelenek hadakozni. Talán vég nélkül.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
szóljon hozzá!