Hívogató mélység

Pedig nincs ez jól így. Az sem lenne persze jól – és nyilván, igaztalan lenne –, ha minden adódó alkalommal ott csapkodnánk az asztalt, miszerint mindegyik gazember, csak idő kérdése, mikor buknak le. A fásultság azonban legalább annyira vakvágány lenne, hiszen az esetek többségében mégiscsak van némi alapja a vizsgálódásnak. Akkor viszont nemigen mehetünk el szó nélkül a törvénytelenségek mellett, hiszen a lopás, csalás, sikkasztásnak nemcsak pénzbeli, de erkölcsi vonzata is bőven van.

Cătălin Cherecheş nagybányai polgármester csúszópénzes „elcsúszása\" átlagos esetnek tűnik, a korrupciós jelenségek közép-európai dimenziója mégis bizonyos párhuzamok keresésére indít. A cseh korrupciós botrány ugyanis például azt jelzi, hogy nemcsak úgynevezett balkáni, de a volt szocialista tábor országait szinte kivétel nélkül jellemző folyamatok közepette élünk – immár több mint húsz évvel a térségben végbement rendszerváltoztatások után. A korrupció, a rendszert működtető kommunista múlt öröksége jó két évtized múltán is jelentős mértékben meghatározza az életünket.

És ez nem bal- vagy jobboldal, konzervatív vagy szocialista ideológiai identitás kérdése, a könynyen jött pénz pártállástól függetlenül szédít, amerre felbukkan. A korántsem mindenütt megtisztuló politikai rendszer és közélet változatlanul a korrupció melegágya, a privatizációs folyamatok pedig újabb hínárként fonódnak a döntéshozók lábára. És egy idő után valószínűleg már nemcsak személyes elhatározás kérdése, hogy lerúgja-e valaki magáról a lehúzó karokat, vagy mindent feladva süllyed az elkerülhetetlenségével hívogató mélységbe.

A korrupciós botrányba belebukott Petr Necas cseh kormányfő a jelek szerint képtelen volt ellenállni Jana Nagyová kabinetfőnök szirénhangjának. Emberi gyengeség, mondhatnánk, minden bukott ember mögött keresd a nőt, parafrazálhatnánk. Pedig csak egy beteg világ némi átalakuláson átment „vírustörzsével\" vagyunk kénytelenek hadakozni. Talán vég nélkül.