VEZÉRCIKK – Alaposan megbolydult a világ energiapiaca, s hogy mindez Ukrajna miatt lenne, az csak a látszat. Vagy az aktualizált apropó.
2014. június 09., 20:032014. június 09., 20:03
Mert jó ideje egyértelmű, hogy akinek a legtöbb gáz- vagy kőolajcsap van a keze ügyében, leginnovatívabb a zöld vagy újrahasznosítható energia tekintetében, akár középtávon is magához ragadhatja a világ irányítását.
Fokozottan igaz az erre irányuló késztetés az olyan, ősi nagyhatalmi tudattal rendelkező, de az utóbbi évtizedekben háttérbe szorulő centrumokra, mint Moszkva vagy Peking. Egy néhány hetes megállapodás értelmében 2018-tól 30 éven keresztül Oroszország összesen 400 milliárd dollár értékben szállít Kínának földgázt. A két fél hatalmas győzelemként regisztrálta a megegyezést, a nyugati érdekszféra pedig világvége-forgatókönyveket kezdett gyártani.
Az amerikai érdekképviselet kelet-európai túrázása, a baráti látogatásban „részesített” országok hálás reakciói is azt bizonyítják, hogy a történet egyre vastagodik. Bulgária egyelőre felfüggeszti az orosz érdekeltségű Déli Áramlat elnevezésű vezeték építését, állítólag a küszöbönálló ukrán–orosz–
EU-tárgyalások során Moszkvát is értesítik róla.
Ugyanakkor kirakatba helyezi a palagáz-lehetőségeket, miközben nagyjából hasonló a helyzet, mint a rengeteg tiltakozást kiváltó romániai palagázzal. Amelyről Korodi Attila környezetvédelmi miniszter nemrég elismerte: nagy a csábítás, hiszen a széndioxid-kibocsátási kvótatervek bevállalása egyre nagyobb erőfeszítésekre készteti a térség államait.
Miután az orosz energiahordozónak keleten is lesz piaca, Moszkva könnyebben játszadozhat az Európába vezető gázcsappal, miközben Kínának is csökken a kiszolgáltatottsága, s így mindkét fél ereje és önbizalma növekedhet a nemzetközi játszmákban. Új helyzetre kell hát választ találnia az ügyet eddig meglehetős „patópálsággal” kezelő Nyugatnak, de a tamponállamoknak is – köztük Romániának.
Mert bár a háború Ukrajna felől érkező jeges szele összerántotta némileg a NATO-tábort, az oroszokkal való viszonyt akkor sem tanácsos az öngólveszélyig feszíteni. A tél ugyanis bármikor beköszönthet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!