A hír úgy szólt, hogy gyanútlan, minden újra kíváncsi és fogékony fia jártában-keltében elkeveredett valahogy a mi tájaink közelébe is, és feltehetőleg valamilyen helyi ételkülönlegességgel is meg akart ismerkedni.

Nem pontosították, hol is történt az ominózus gyomorrontása és mitől, de az ifjú brit ételmérgezés diagnózisával kórházba került. A két betegség tünetei sokban hasonlóak, bár az utóbbi – éppen a mérgezés kifejezés miatt - komolyabbnak és veszélyesebbnek mondható. Ennek ellenére aránylag könnyen kezelhető, és hamar tünetmentessé válik a beteg, természetesen azzal a feltétellel, ha az említett méreg nem gyorsan ölő, hanem csak költői túlzás.

A fiatalembert viszont állítólag kés alá szerették volna fektetni, néhány – gyógyíthatatlanul betegnek mondott – szervét eltávolítani, ha nem jut eszébe riasztani édesanyját és segítségül hívni a szigetországi szigort. Az anya „postafordultával” meg is érkezett, kiragadta a túlbuzgó orvosok köréből a fiát és hazavitte. Majd pedig olyan bulvárcímmel posztolta a frászbukon a sztorit, hogy ha nem jön időben ebbe a harmadik világbeli országba, a fia már nem élne.

Emberéletekkel viccelődni hallatlan bunkóság, én sem a jó poén kedvéért mondtam el mindezt, hanem mert a rengeteg sok hiányosság dacára sem lehet minden „szörnyűséget” elhinni az egészségügyről. Egy családtag elvesztése mindenkinek nagyon nagy fájdalom, de mostanában divat lett azonnal orvosi műhibát emlegetni és súlyos börtönbüntetésekkel fenyegetni. Honnan tudja azt az egész életében más területen tevékenykedő megállapítani, mit is jelent az orvosi műhiba, hogy működik egy sürgősségi osztály, milyen az éjszakai ügyelet és hasonlók.

Sajnos a (rém)hírekre éhes sajtó mindent készpénznek vesz, s a nézettséget növelendő jól feltupírozza. Nem akarom fogadatlan prókátorként védeni a fehér köpenyeseket, de harmadik világról beszélni túlzás. Különösen, ha azt nézzük, mennyire kapósak a mi orvosaink épp a könnyen megcsömörlő fiatalember hazájában.