VEZÉRCIKK – Az RMDSZ egyre erősödő, láthatóbbá váló külpolitikájának sikereként értékelhető, hogy Vincze Lorántot választották az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnökévé.
2016. május 24., 20:052016. május 24., 20:05
Az őshonos kisebbségek ernyőszervezeteként működő FUEN élére 67 éves történelme során először került közép-kelet-európai vezető, aki erőteljes lobbitevékenységet ígért a kontinentális színtéren.
Az elnöki tisztség elnyerése nagyrészt annak köszönhető, hogy a 35 ország csaknem száz szervezetét felölelő nemzetközi képviseletben egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a nyugat-európainál jóval nehezebb helyzetben lévő, a kommunista „örökséggel\" ma is viaskodó kisebbségek problémái. Ráadásul a FUEN legnagyobb visszhangot keltő közelmúltbeli akcióját, a Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezést is Vinczéék koordinálták.
A javaslatcsomag nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén ajánl intézkedéseket az Európai Uniónak – ám köztudott, hogy az Európai Bizottság elutasította a kezdeményezés nyilvántartásba vételét, mert úgy ítélte meg, hogy a felvetett problémák nem tartoznak jogalkotási hatáskörébe. A felek most az EU Bíróságán peresekednek – csakúgy, mint a Székely Nemzeti Tanács hasonló tematikájú polgári kezdeményezésének ügyében, amelyben alapfokon az uniós testületnek adtak igazat.
Innen nézve egyesekben bizonyára felmerül: ha a FUEN legnagyobb „megvalósítása\" odáig sem jut el, hogy megkezdhessék az aláírásgyűjtést, igencsak megkérdőjelezhető az ernyőszervezet súlya, befolyása. Csodát azonban senki sem várhat: az őshonos kisebbségek ügyét még mindig kényes témaként, sőt nemzetállami veszélyforrásként kezelő többség ugyanúgy összezár.
Az RMDSZ most annyit ért el, hogy képviselője a kicsik között a legnagyobb, a „kutyák királya\" lett – remélhetőleg nem hiába fog ugatni. A külügyi sikert elkönyvelő szövetségnek azonban így fokozottabban vigyáznia kell arra, hogy a jövőben milyen képet közvetít belpolitikájával, ugyanis a királyok kutyája cím nagyon nem passzol a harapós archoz.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!