JEGYZET – Amióta abszolút győztesnek kiáltották ki magukat a szocdemek, önfeledt örömmel kezdtek játszadozni az ország népével, vagy legalábbis azokkal, akiket egy kicsit is érdekel a következő négy év élete és közélete.
2016. december 20., 18:592016. december 20., 18:59
Boldog gyerekjátéknak mondanám a féktelen bújócskát, ha nem volna világos a hátsó szándék. A nagy győzelmi cirkusz ugyanis inkább bűvészkedés, a matematika nem igazolja. Ráadásul akárhogy is csapkod erre-arra, a kackiás porondmester nem tudja eltüntetni a nevére szóló, érvényes, bár felfüggesztett ítéletet. És hiába is magyarázkodnak, hiába vetik be a halandzsázás csűrcsavarát, legfeljebb egy börtönsziget baráti társasága emelhetné pajzsra önjelölt vezetőjét.
Bajuszárnyékban elmosolygott titkolózása mindennek a csinnadrattának a szolgálatában áll: titkon reméli, végül mégis őt nevezi meg az egyelőre kősziklaként kitartó elnök a jövendő kormány élére. A játszadozás szerves része volt a bújócska mellett a fogócska is: az abszolút többséget biztosító kispárt minél kevesebb áldozattal történő befogása. Csakhogy a kispárt elnöke sem ma jött le a falvédőről: kemény négy évet bírt ki folytonos államelnöki nyomás alatt, úgyhogy simán ment az alkudozás elébe. Sikerrel járt, igaz, nem négy, hanem csak három miniszteri bársonyszéket sikerült kibuliznia. Ország-világ előtt, a párttestőrök gyűrűjében hivatalosan aláírták a négy esztendeig tartó holtodiglan-holtomiglant, most már nem remeg semmi részük az elnökkel következő szembesülés miatt.
És a mandátumigazolás sem olyan rémisztő fenyegetés már, mert a parlamenti szavazati többség kényelmét még a magyar érdekvédelemmel, valamint a mindig is a hatalom mellett voksoló nemzeti kisebbségek csoportjával is bebiztosították. Közben a másodvonal emberei sem lógatták a lábukat hiába, elkezdték a lehetséges kormánytagok kilétét szivárogtatni. Ez a kis csel is már rég bevált: jó előre kitapogatják a terepet, lesz-e egyik vagy másik jövendő miniszter esetében nagy ellenérzés, és ha nem, akkor kipipálható.
A mostani névsorral is éppen ez a helyzet: bejáratott, ismert pártkatonák, különböző miniszteri posztokon már szerepeltek az eltelt többrendbeli szocdem kormányzás során. Meglepetést már nemigen képesek okozni. A másik oldal is próbál még valami kis cselezgetést, de sok reményük nincs: nemcsak lehetséges társaikban, de saját formációjuk tagjaiban sem bíznak meg teljes mértékben. Piszkálódásuk csak a játék felhevítésére jó, a porond uralma egyértelmű: kezdődhet a csinn-bumm cirkusz játéka!
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Egy nemzet jövője a gyermekeken, a szülőanyákon-édesanyákon múlik. És az édesapákon.
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Javában zajlik a foci-világbajnokság. Meglehet, a fanatikus futballrajongók sem kelnek fel valamikor éjjeli, hajnali órában megnézni félálomban egy-egy meccset, legfeljebb az estieket követik. A legalkalmasabb reggelente megnézni az összefoglalókat.
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
szóljon hozzá!