JEGYZET – Amióta abszolút győztesnek kiáltották ki magukat a szocdemek, önfeledt örömmel kezdtek játszadozni az ország népével, vagy legalábbis azokkal, akiket egy kicsit is érdekel a következő négy év élete és közélete.
2016. december 20., 18:592016. december 20., 18:59
Boldog gyerekjátéknak mondanám a féktelen bújócskát, ha nem volna világos a hátsó szándék. A nagy győzelmi cirkusz ugyanis inkább bűvészkedés, a matematika nem igazolja. Ráadásul akárhogy is csapkod erre-arra, a kackiás porondmester nem tudja eltüntetni a nevére szóló, érvényes, bár felfüggesztett ítéletet. És hiába is magyarázkodnak, hiába vetik be a halandzsázás csűrcsavarát, legfeljebb egy börtönsziget baráti társasága emelhetné pajzsra önjelölt vezetőjét.
Bajuszárnyékban elmosolygott titkolózása mindennek a csinnadrattának a szolgálatában áll: titkon reméli, végül mégis őt nevezi meg az egyelőre kősziklaként kitartó elnök a jövendő kormány élére. A játszadozás szerves része volt a bújócska mellett a fogócska is: az abszolút többséget biztosító kispárt minél kevesebb áldozattal történő befogása. Csakhogy a kispárt elnöke sem ma jött le a falvédőről: kemény négy évet bírt ki folytonos államelnöki nyomás alatt, úgyhogy simán ment az alkudozás elébe. Sikerrel járt, igaz, nem négy, hanem csak három miniszteri bársonyszéket sikerült kibuliznia. Ország-világ előtt, a párttestőrök gyűrűjében hivatalosan aláírták a négy esztendeig tartó holtodiglan-holtomiglant, most már nem remeg semmi részük az elnökkel következő szembesülés miatt.
És a mandátumigazolás sem olyan rémisztő fenyegetés már, mert a parlamenti szavazati többség kényelmét még a magyar érdekvédelemmel, valamint a mindig is a hatalom mellett voksoló nemzeti kisebbségek csoportjával is bebiztosították. Közben a másodvonal emberei sem lógatták a lábukat hiába, elkezdték a lehetséges kormánytagok kilétét szivárogtatni. Ez a kis csel is már rég bevált: jó előre kitapogatják a terepet, lesz-e egyik vagy másik jövendő miniszter esetében nagy ellenérzés, és ha nem, akkor kipipálható.
A mostani névsorral is éppen ez a helyzet: bejáratott, ismert pártkatonák, különböző miniszteri posztokon már szerepeltek az eltelt többrendbeli szocdem kormányzás során. Meglepetést már nemigen képesek okozni. A másik oldal is próbál még valami kis cselezgetést, de sok reményük nincs: nemcsak lehetséges társaikban, de saját formációjuk tagjaiban sem bíznak meg teljes mértékben. Piszkálódásuk csak a játék felhevítésére jó, a porond uralma egyértelmű: kezdődhet a csinn-bumm cirkusz játéka!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!