A bevándorlási hullám kapcsán nekünk, egyszerű embereknek el kell gondolkodnunk a közép- és hosszú távú perspektívákról.
2015. szeptember 02., 22:582015. szeptember 02., 22:58
Senki nem vitathatja, hogy az európai (ős)lakosság száma évtizedek óta csökken (a magyarok „élenjárnak” e kategóriában...), Ázsia és főként Afrika lakossága növekszik.
Minden mérvadó előrejelzés szerint jó ideig ez marad a trend. A tekintélyes olasz napilap, a Corriere della Sera nemrég azt írta, a következő húsz évben 200 millió bevándorlóra számíthat a most kb. félmilliárd lakosságú Unió (máshol nagyobb számokat is láttam). Ha az EU-vezetők kicsikarják, hogy őket egyenletesen osszák el, akkor majdnem négymillióan jöhetnek Magyarországra és hét-nyolcmillióan Romániába (amely Johannis egyik tanácsosa szerint 1800-ra is alig van felkészülve).
Lokálisabban: Kolozsváron cirka 120 ezer, az ezer lakosú Bivalyröcsögén még négyszáz bevándorló jelenhet meg. (Nem riogatás, matematika.) A bevándorló nők pedig jóval több gyereket vállalnak, mint a „modern” európai társaik (ez tény). Végeredmény? „Moldva nem a tiétek, hanem a gyerekeiteké és a gyerekeitek gyerekeié” – mondja Barbu Ştefănescu-Delavrancea ismert színművében István vajda (Ştefan cel Mare). Az olvasó cserélje ki Moldvát arra, ami neki fontos. Ha valaki azt gondolja, hogy emberöltő után nem változik meg a települése, az téved.
Ezek után élek azzal a nyilván hamis, ultraoptimista feltételezéssel, hogy minden egyes bevándorló jóindulatú, (magasan) képzett, be akar illeszkedni X. európai országba, sok a pénze (kérdezzék csak az embercsempészeket), nem szorul segélyekre stb. (Cinikus mosoly: a valóban ilyen bevándorlók neve külföldi befektető.) Kérdéseim: hogyan tanulnak meg a bevándorlók rövid idő alatt legalább középszinten beszélni magyarul/románul stb.? A gettósodást milyen módon lehet kezelni? Az olcsóbb munkaerő mennyire viszi le a béreket? A legnagyobb népsűrűségű kontinens miképpen bírja el a 40 százalékos népességnövekedést (pl. mezőgazdasági termelés, lakásállomány)?
Válaszoktól függetlenül elegendő egyetlen tétlen, a kor kihívásait megoldani nem akaró generáció, és hiábavaló lesz a(z erdélyi) magyarság elmúlt ezerszáz évi, felsorolhatatlan emberi és anyagi veszteséggel járó küzdelme a fennmaradásért. Ha nem cselekszünk, a „gyáva népnek nincs hazája” önbeteljesítő jóslattá válhat.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
szóljon hozzá!