VEZÉRCIKK – Egyelőre csak találgatni lehet, milyen hatással lehet az Európai Unió többi tagállamára, ha Görögország kiszorul az euróövezetből, majd a legborúlátóbb jóslatok szerint fizetésképtelenné válik.
2015. június 28., 19:512015. június 28., 19:51
Az elmúlt napok fejleményei egyértelműen közelebb hozták a délkelet-európai országot ezeknek a forgatókönyveknek a bekövetkeztéhez, vagy amint azt Alexisz Ciprasz görög kormányfő a minap megfogalmazta: a vég kezdetéhez.
Úgy tűnik, az athéni kabinet nem hajlandó vállalni a felelősséget az EU és a nemzetközi hitelezők által rá erőltetni próbált újabb megszorító intézkedésekért, és inkább a legkönnyebb, egyúttal viszont a legkockázatosabb megoldást választotta: a nép kezébe utalta a döntést.
Nem vitás, hogy a jövő vasárnapra kiírt referendumon a görögök többsége nemmel szavaz a hitelmegállapodásra. Ehhez nem kell túlzott jóstehetség, elvégre öt évvel ezelőtt a romániai társadalom sem egyezett volna bele az ötszázalékos áfaemelésbe, a közalkalmazottak bérének 25 százalékos lefaragásába és az egyéb megszorításokba, ha Traian Băsescuék kikérték volna a véleményét.
Jelen pillanatban azonban az tűnik biztosnak, hogy a görögök így is, úgy is nehéz helyzetbe kerülnek, és egy újabb hitelmegállapodás sem húzza ki őket feltétlenül a csávából. Bebizonyosodott már, hogy a nemzetközi hitelezők nem rendelkeznek „tuti” recepttel a gazdasági szempontból gyengélkedő országok számára.
Még az is megkockáztatható: Görögország számára a Nemzetközi Valutaalap szervezésében nyújtott hitelszerződésen túl is van élet, ehhez persze ott is elengedhetetlenek a radikális gazdasági-pénzügyi reformok. Bár a két ország helyzete szerencsére nem azonos, látni kell, hogy jelenleg Románia számára is inkább teherré vált az IMF által nyújtott pénzügyi felügyelet.
Minden jel arra utal, hogy idén szétválnak Bukarest és a nemzetközi trojka útjai, ám mindez várhatóan nem okoz megrázkódtatást a hazai gazdaság számára. Ennél már az is sokkal nagyobb zavart okoz a politikai és pénzügyi porondon, hogy több mint két hete gyakorlatilag miniszterelnök nélkül maradt az ország, aki korrupciógyanús ügye miatt akkor sem javít az ország hitelén, ha külföldi „száműzetése” után hazatér.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!