VEZÉRCIKK – Csak találgatni tud Európa és a világ azt követően, hogy Görögországban az előzetes felméréseket beigazolva az Európai Unió által Athénra kényszerített megszorító intézkedések felrúgását ígérő szélsőbaloldali Sziriza nyerte meg az előrehozott parlamenti választást.
2015. január 26., 20:012015. január 26., 20:01
A harcos – mondhatni: szabadságharcos – hangnemben az ország európai hitelezői által megszabott feltételek és a hitelmegállapodás újratárgyalásával kampányoló Alekszisz Ciprasz pártja győzelmének okai sokrétűek.
Görögországban az eddigi kormányok felelőtlen pénzügyi politikája erodálta a hagyományos pártok népszerűségét, a polgárok úgy értékelték, hogy a szociáldemokraták és a mérsékelt konzervatívok ugyanolyan mértékben felelősek azért, hogy Görögország gazdasága a csőd szélére került, emiatt pedig az azóta regnáló athéni kormányoknak olyan szigorú megszorításokat kellett bevezetniük az ország hitelezőinek követelésére, amelyek minden polgár zsebébe vágnak.
De sokat tett Ciprasz győzelméért az Európai Unió is. Igaz ugyan, hogy a görög politikum súlyos felelőtlenségről tett tanúbizonyságot az ország pénzügypolitikáját illetően, ugyanakkor ez sem mentség arra, hogy a brüsszeli illetékesek, illetve az EU legbefolyásosabb politikusa, Angela Merkel német kancellár olyan kioktató hangnemben beszélt a görögökről, mintha gyámkodásra szoruló rakoncátlan gyerekek lennének.
Az sem a mérsékelt görög politikai erők diadalát segítette, hogy az Athénnak nyújtott hitelért cserébe olyan radikális megszorító intézkedéseket követeltek, amelyek nyomán egyszerre vált még ellenszenvesebbé az összes hagyományos görög párt és az EU egésze.
A Sziriza győzelme nyomán „helyzet van”. Remélhetőleg érvényesül az elv, hogy a kormányon enyhül a radikalizmus – Ciprasz első nyilatkozatai már nem annyira EU-ellenesek –, ugyanakkor az uniós illetékeseknek meg kell találniuk a módot arra, hogy úgy tudják újratárgyalni a hitelfeltételeket a legitim, megválasztott görög kormánynyal, hogy sem a görögök, sem más uniós ország polgárai ne érezzék úgy: külső erők diktátumokkal próbálnak beavatkozni a szuverén tagállamok belügyeibe. Az ugyanis a legkevésbé sem az európai integráció mélyülésének irányába hatna.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!