VEZÉRCIKK – Bár még jó fél év van hátra a nyolcadikosok kisérettségijéig, egész biztosan sok diák, tanár és szülő számára okoz fejtörést a vizsgára való felkészülés.
2016. december 14., 19:342016. december 14., 19:34
A romániai magyar nyolcadikosok jelentős hányadának nem könnyű megfelelőképpen ráhangolódni a komplex megmérettetésre, különös tekintettel a román nyelv- és irodalom követelményekre. Hiszen változatos szókincset használva kellene könnyedén érvelniük és bizonyítaniuk, helyesen megfogalmazott, okos gondolatokkal előrukkolniuk irodalmi szemelvények kapcsán, alaposan kéne ismerniük a nyelvtant, hogy megbirkózzanak a mondattani, alaktani, hangtani feladatokkal.
Sokszor abszurd és lehetetlennek tűnő vállalkozás átmenni ezen az akadálypályán, hiszen az átlagos erdélyi magyar gyermeknek rengeteget kell kínlódnia ahhoz, hogy eleget tegyen az elvárásoknak – még akkor is, ha többé-kevésbé érti vagy beszéli a románt. Az már csak ráadás, hogy valószínűleg a román ajkú felvételizők nagy hányadának sem könnyű a megmérettetés, amely az elmúlt években felhalmozott irdatlan mennyiségű lexikális tudásra alapoz. Az elvárások pedig nem tesznek különbséget: a magyar ajkúnak pont úgy kell számot adnia romántudásáról, mint a többséginek. Azt most tegyük zárójelbe (bár megérne egy misét), hogy az oktatási rendszer arra is fittyet hány, hogy 14 éves kor körül a kamasz szellemére, lelkére és fizikumára is hatványozottan ránehezedik a felnövéssel járó változások súlya: pont a felnőtté válás folyamatának talán legnehezebb időszakára időzíti a kisérettségit és persze a felkészülést.
Mit is tehetnének a mostani nyolcadikosok? Ők már nem tartoznak a szerencsések közé, akik a jövőben talán kevesebb házi feladatot kapnak, könnyebb lesz az iskolatáskájuk – persze csak abban az esetben, ha nem változtatják meg egy tollvonással a választások előtt napvilágot látott miniszteri rendeletet. Úgyhogy éppúgy fel kell készülniük a kisérettségire, mint ahogyan a korábbi generációknak, akik jól, rosszul, de vették az akadályokat, igazodva a körülményekhez. Aztán kilencedik-tizedik osztályos korukra elfelejtették a vizsgára megtanult anyag legnagyobb részét, érettségi előtt pedig kezdődött minden elölről.
Hogy mit tehetnek a szülők? Zsebükbe nyúlnak és kifizetik a magánórákat, mint az előző generációk szülei, csak hogy a felvételiző értse valamennyire Slavici, Sadoveanu vagy Arghezi szövegeit, és csússzon át valahogy a vizsgán. Ahogy az érettségi előtt állók szülei közül is sokan ezt teszik. És hogy mi egyebet tehet a tanár, mint amit az előzőkben: megpróbálja a lehető legjobban feltarisznyálni a diákokat. És még egyvalamit tehetnek mindannyian: reménykedhetnek a csodában, hogy másképpen lesz. Talán jövőre vagy a jövő utáni évben. Vagy valamikor.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!