VEZÉRCIKK – Dunát lehet rekeszteni a romániai kiskereskedők, termékek érdekeit szem előtt tartó, de egytől egyig kútba fulladt kezdeményezésekkel.
2015. október 07., 22:462015. október 07., 22:46
Pártszínezetüktől függetlenül honatyák időről időre előállnak olyan javaslattal (egy épp a szenátus napirendjén szerepel), amely arra kötelezné a nagy áruházláncokat, hogy elkülönített felületet biztosítsanak a hagyományos áruk számára.
Mások azáltal csökkentenék a kis boltoknak a multinacionális cégekkel szembeni versenyhátrányát, hogy – Magyarország mintájára – korlátoznák a szupermarketek hétvégi nyitva tartását. Sőt akadt olyan törvényalkotó, aki egyenesen kitiltotta volna a városok központjából a nagy bevásárlóközpontokat.
A cél valamennyi esetben ugyanaz: helyrebillenteni a túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévő bevásárlóközpontok, illetve a belföldi termelők, kiskereskedők, családi vállalkozások közötti, az előbbiek javára elbillenő egyensúlyt. Egyszóval pozitív diszkriminációt alkalmazni a helyi termelők javára. Erről szól a szenátus által kedden elfogadott törvényjavaslat is, amely arra kötelezné a hazai élelmiszerüzleteket, hogy hús-, zöldség- és gyümölcskínálatuk legkevesebb 51 százalékát a belföldi piacról teremtsék elő.
A szándék már csak azért is nemes, mivel a román mezőgazdaság helyzete évről évre súlyosabb, a gazdák pedig egyre inkább úgy érzik, hogy magukra hagyták őket. Miközben az agrárium, az állattenyésztés és az ipar jelentős értékesítési gondokkal küzd, a nagy üzletláncok polcain roskadozó termékek jelentős része importáru. Aminek a fogyasztó még akkor sem örülhet maradéktalanul, ha történetesen olcsóbb, hiszen például a lengyelországi alma semmivel sem ízletesebb a hazainál, az előbbit vásárolva azonban nem a romániai, hanem a külföldi termesztőt támogatjuk.
Elengedhetetlenül szükséges tehát a hazai termelők érdekeinek felkarolása, csakhogy mindez nem működik olyan kezdeményezésekkel, amelyek uniós versenyszabályokba ütköznek, ráadásul a kormány és az agrártárca sem támogatja őket. A megoldást csakis az ágazat szereplőinek támogatását célzó, összefüggő, egyúttal EU-konform agrár- és kereskedelmi politika jelentheti, ennek kidolgozása terén azonban egyetlen kormány sem jeleskedett az elmúlt 25 évben.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!