VEZÉRCIKK – Háromszéki önkormányzati vezetők vetették fel az idei tusnádfürdői szabadegyetemen, hogy az anyaországnak virtuális magyar rakétapajzzsal kellene óvnia a Székelyföldet, pontosabban őket, mivel egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk a román hatóságok részéről.
2014. július 28., 19:422014. július 28., 19:42
Csak találgatni lehet, mely hatóságokra céloztak a kérdésükkel Orbán Viktorhoz forduló elöljárók. Talán a titkosszolgálatnak a térségben kifejtett fokozott jelenlétére, amelynek kapcsán a román hírszerzés főnöke éppen hétfőn ismerte el, hogy az autonómia megvalósításának megakadályozását célozza. Vagy éppenséggel a korrupcióellenes ügyészségre, amely egyre több erdélyi magyar politikust vett célkeresztjébe.
A miniszterelnök szerint inkább olyan vaskupoláról lehetne beszélni, amelyre ha valaki ránéz, azt látja, nem érdemes lyuggatni, és vastagsága az anyaország gazdasági helyzetének javulásával nőhet. Nem véletlen, hogy a kormányfő a gazdaságot említette. Miközben az anyaországi nemzeti erők 1989 óta egyre hangsúlyosabb nemzetpolitikát képviselnek, az elmúlt huszonöt év nagy hiányossága, hogy Budapest nem tekintett egységes gazdasági térként a Kárpát-medencére.
Bár a státustörvény, a könnyített honosítás vagy a külhoni magyarok iránti felelősségvállalást rögzítő alkotmány révén az Orbán-kormányok jelentősen kitágították a nemzetpolitika kereteit, továbbra is várat magára az elcsatolt nemzetrészek gazdasági „visszafoglalása”. A magyar cégek többsége sajnos nem látta be, mekkora lehetőségekkel – és persze nyereséggel – kecsegtet olyan régiókban befektetni, ahol elenyészőek a nyelvi korlátok. Miközben a Székelyföld jelentős idegenforgalmi potenciállal bír, például Kovászna megyében Magyarország mindössze a 8. helyet foglalja el a gazdasági jelenlét tekintetében.
Örvendetes, hogy az elmúlt évben öszszesen 21 milliárd forintot fordított az anyaország határon túli célokra, Magyarország gazdasági megizmosodásához viszont alapvetően az járulna hozzá, ha a nemzetpolitikán belül erőteljesebbé válna a gazdaságpolitika. Ennek jelei már mutatkoznak a nemzetpolitikai államtitkárság és a külgazdaságot előtérbe helyező külügyminisztérium keretében, így reménykedhetünk egyfajta gazdasági vaskupola kiépülésében.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!