VEZÉRCIKK – Rájár a rúd az erdélyi könnyűzenei fesztiválokra: a Félsziget után most a Le Grand Picnic szervezői is bejelentették, hogy anyagi források híján a rendezvény idén elmarad.
2014. augusztus 26., 19:442014. augusztus 26., 19:44
Arról a nagy piknikezésről van szó, amelyet éppen a tavaly Marosvásárhelyről Kolozsvár határába költöztetett Félsziget helyett szerveztek volna meg, hogy ha már a jól bevált brand nem működött az új helyszínen, mégis legyen helyette valami. Annak, hogy a szervezők a Marosvásárhelyen növekedni már nem tudó Félszigetet át akarták költöztetni a turisztikai szempontból sokkal beágyazottabb Kolozsvárra, egyetlen célja volt: még több külföldit vonzani.
Az elképzelés viszont a gyakorlatban nem működött, hiába a jó példa(kép), a budapesti Sziget Fesztivál, amely épp az idén döntött meg minden korábbi látogatói rekordot, több mint 400 ezer vendégük volt, ezzel pedig nyereséges lett a rendezvény.
Csakhogy ott is az az elv érvényesül, mint a hasonló kelet-közép-európai fesztiváloknál általában: lassan a helyi lakosok számára megfizethetetlen lesz egy szigetes banzáj, mert a belépőktől az italok és ételek áráig mindent a nyugat-európaiak zsebére szabnak, akiknek még így is jobban megéri Budapestre utazni – ugyanazon világsztárok koncertjeire –, mint egy méregdrága nyugati rendezvényre váltani hetijegyet. (A bonchidai Electric Castle nagy sikeréhez is jócskán hozzájárultak egyébként a külföldi fesztiválozók.)
A jóval kevesebb külföldit vonzó erdélyi rendezvények vesztét – amelyek elsősorban a környékbeliek érdeklődésére számíthatnak – tehát egy valami okozza: a helyi lakosok szegények. Tovább árnyalja a képet az olyan ingyenes programokat kínáló rendezvények sikere, mint a Kolozsvári Magyar Napok, amely egyébként a Clujcultural.ro honlapon szervezett szavazás szerint eddig messze a legnépszerűbb Kolozs megyei fesztivál, holott a versenyben a TIFF és az Electric Castle is szerepel.
Jól mutatja, hogy az emberek mennyire ki vannak éhezve a hasonló programokra, a közösségi élményre, ezt pedig minden augusztusban megkaphatják Kolozsváron. Többek között ez szavatolja a magyar napok sikerét – a jó szervezésen, értékes programokon kívül –, és ez magyarázza mások kudarcát. Mert szegények vagyunk. De gazdagok.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!