JEGYZET – A garabonciás legszembetűnőbb ismertetőjele a hosszú, bő köpönyeg. Véd is, óv is, ha pedig olyan a széljárás, akkor még repülni is tud a lebernyeg tulajdonosa.
2015. január 25., 19:562015. január 25., 19:56
Arról viszont nem hallottam eddig, hogy köpönyegüket csak úgy erre-arra fordítgatták volna a letűnt idők garabonciásai. Mert biztos nem is voltak olyan igaziak, csak a maguk kis ártásai-rontásai után jártak, mit sem törődve a nép érdekeivel.
Bezzeg a mostaniak, a választott honatyák! Azok igen, azok már akkor tudják, mit akarnak a választóik, amikor a szavazópolgároknak még meg sem fordult a fejében semmiféle extra kívánság. És máris fordítják a köpönyeget, nehogy elszalasszák a kedvező széljárást. Azt, hogy sikertelenség, netán kudarc, még hírből sem ismerik. Rögtön bűnbaknak kiáltják ki az addig legközelebb álló harcostársaikat, ők meg röpdösnek tovább, mintha mi sem történt volna.
A félreállítottak sem tétlenkednek sokat, megigazgatják a körgallért, feszesre húzzák, és kackiásan bejelentik, hogy sebaj, üsse kő a régi pártot, de ne nagyon, hogy még az ő új pártjuknak is maradjon valami ütnivalója.
A nagyon tanulságos elnökválasztásnak ez a pártalakítási hajsza lett az egyik fő hozadéka: az egy-kettőre kizárt rosszat szólók máris új szélfolyosók után néztek, és meg is hirdették az újulási szándékot. Egyikük azt sem titkolta, hogy a tengerentúli nagytestvér bizalmát élvezi, amiről ugyan hamar kiderült, hogy nem igazán létezik, de erről már nem sok szó esett.
Közben a győztes oldalon sem lazsálnak a garabonciások: ők inkább széttárják a lebernyeget, és mint cukros bácsik csábítgatják a maguk oldalára azokat, akiknek szemében az örök hatalomra csábulás csillog. Köpönyegforgató, kisded játékaikat nyílt színen űzik, nehogy már bárki is titkos paktumok oldásával-kötésével vádolja őket. Ugyan kérem, minden a legátlátszóbb, leglovagiasabb. Akárcsak a bikaviadalok arénáiban.
Vagy hallott valaki olyat, hogy a torreádor titkos egyezséget kötött volna a bikával se te, se én alapon? Esetleg a pikádorokat használva fel közvetítőként?! Szó sincs róla. Nyíltan, tisztán, ki-ki a maga fegyverével. Az egyiknél vörös köpeny és a kard, a másiknál az öklelő szarvak. Aki győz, az kapja a harsány olét! Bocsánat, a népakarat, ország java szóvirágok folyamatos ordítozását.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
szóljon hozzá!